2017. április 30. vasárnap (17. hét) van, köszöntjük Katalin, Kitti nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Sportok


Tájfutás - Tájfutás


A legősibb sportág - a tájékozódási futás. Az ősembernek az élete függött attól, hogy üldözői elől vissza tudott-e menekülni védelmet nyújtó barlangjához, vagy eltalált-e számára fontos helyekre. A mai embernek is alapvető a tájékozódás: legyen az eligazodás egy ismeretlen városban nyaraláskor, útvonal megtervezése egy hivatalos út alkalmával, vagy csak egy bevásárlás a szupermarketben. A tájékozódás mindennapi szükségletünkké, készségünkké vált. A futásról, a testmozgásról pedig sajnos egyre inkább leszoktunk. A tájékozódási futás, -röviden tájfutás - lehetőséget ad e két, különböző (szellemi és fizikai) készség együttes próbára tételére.

Mit is jelent a tájfutás?

Szellemi és fizikai feladatot kell egyszerre megoldani: A versenyzők egy számukra ismeretlen versenypályán haladnak végig, mely természetes környezetben, erdőben, parkban vezet. A térképen megjelölt ellenőrző pontokat kell - meghatározott sorrendben - megkeresni a terepen, és a legrövidebb idő alatt a célba érni. Az útvonalat a versenyző a pontok között maga választja meg. A verseny eszközei a tájoló és a térkép. Ez utóbbi speciális jelkulccsal és méretarányban (általában 1:15000 vagy 1:10000), nagy részletességgel ábrázolja a valóságot. A tájfutás klasszikus formájában futva kell a feladatot teljesíteni, de bármilyen helyváltoztatási mód összekapcsolható tájékozódási feladat megoldásával. Különleges megmérettetést jelentenek az éjszakai versenyek. Sportágunk a kikapcsolódás különleges formáját adja a XXI. század emberének: sport közben visszavezeti a természetbe, az egészséges környezetbe, fejleszti a problémamegoldó és döntésképességét. A tájfutásban az élsport és a családi szabadidősport ideálisan ötvöződik. A korcsoport-beosztás (a 10 éves gyermekektől a 21 év és e feletti felnőttekig 2 évenként, a 35-ös szenior korcsoporttól kezdve akár 90 évesekig 5 évenként) lehetővé teszi, hogy a család minden tagja megtalálja a maga versenyfeladatát, ellenfeleit. Az egyes korcsoportokon belüli fokozatok pedig - Elit, A, B, C - a feladat fizikai és technikai nehézségében különböznek, kezdők és gyakorlottak számára más-más kihívást jelentve.

Mit is kell csinálni egy versenyen?

A versenyzők egyenként indulnak, az azonos kategóriabeliek 2-4 percenként egymás után. A rajtban kapja meg mindenki a térképet, melyen a rajt, a versenypálya pontjai megszámozva és a cél be van jelölve. A rendezők a térképen adják meg a pontmegnevezéseket, hogy mit kell az adott helyen keresni, megtalálni (például szikla, gödör, erdőszél).
A pontokon egy ún. bója van elhelyezve. Ez oldalain átlósan megosztott piros-fehér (narancs-fehér), háromoldalú hasáb alakú jelzés, amelyen azonosító kód látható. Ebből lehet beazonosítani, hogy valóban jó helyen vagyunk, és nem egy másik ellenőrző pontnál kötöttünk ki. A bójánál lévő lyukasztóval a versenyzőkartonunkon - melyet az egész pályán végigviszünk, és a célban adunk le értékelésre - lyukasztani kell annak igazolására, hogy valóban ott voltunk. És már jöhet a következő pont, egészen a célig. A pálya során a futás mellett térképolvasási, terepazonosítási, útvonal-választási feladatokat kell folyamatosan megoldani. Az egyes pontok között mindenki azt az utat választja, amelyik számára a legmegfelelőbb, amelyet a legjobbnak ítél. Egy rutinosabb róka a finom tájékozódást választhatja, amíg agy kevésbé tapasztalt inkább a biztosabb megoldás mellett dönt, több futással. Fontos, hogy a futás tempóját és gondolkodást egyeztetni tudjuk, hogy mindig pontosan követni tudjuk az eltervezett útvonalat, de a tempó is kelloen gyors legyen.

Egy kis történelem

1999-ben a tájékozódási versenyek 100 éves évfordulóját ünnepeltük. Az első versenyeket Skandináviában rendezték meg, ma is ez a régió a sportág Mekkája. Itt a legeredményesebb, a legtöbb embert itt mozgat meg a sportág. Hazánkban az első tájékozódási versenyt 1925-ben rendezte Ripszám Henrik, bólyi festőművész, aki az orosz hadifogságból Skandinávián keresztül való hazatértében „fertőződött meg” a tájfutással. Néhány éves Csipkerózsika-álom után a negyvenes évek elején indult újra útnak a sportág, és erősödött napjainkig. Két irányzat alakult ki: az egyik a tájékozódási feladatok megoldására fektette a hangsúlyt, ez vezetett a mai túraversenyekig; a másik irányzat a sportág fizikai oldalát, a gyors feladatmegoldást is fejlesztette. A Magyar Tájékozódási futó Szövetség 1970-ben vált önállóvá, kilépett a természetbarátok akkor már szorongatónak érzett kötelékeiből. A mai napig három felnőtt világbajnoki aranyérmet szereztünk (1972-ben Monspart Sarolta, megtörve a skandinávok hegemóniáját; 1991-ben és 1995-ben Oláh Katalin, az első Skandinávián kívüli, aki ismételni tudott). A Junior VB-k történetében is szolgálunk legekkel, Domonyik Gábor az 1995-ös VB-ről két, egy évre rá egy aranyéremmel tért haza.

Nemcsak futva

A tájékozódási futás mellett napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a tájékozódás egyéb formái is. Hivatalosan elismert kategória a tájkerékpár és a sítájfutás, de rendeznek versenyeket lovas tájékozódásban is, és próbálták már görkorcsolyával, triatlon formájában - úszva-kerékpározva-futva -, sőt evezve is. Sportágunk speciális formája fogyatékosok részére a kerekes-székes tájékozódás.

Tájbringa

A tájfutás gyönyörű sport. A vad természet utolsó megmaradt szigetein, - az erdőkben, ligetes mezőkön, réteken - ott áll egyedül az ember; az eszére, a határozottságára, a bátorságára, a helyzetfelismerő képességére, a jó döntéseire, és a saját fizikai erejére, gyorsaságára utalva. Akár az ősi vadászok. Ezért fantasztikus, a génekbe programozott érzés a természet örökké változó „stadionjában” az embernek sikerrel teljesíteni minden egyes részfeladatot. Nemes versengésben összemérni, ki a jobb. Hogyan lehet ezt még fokozni? Vagy a XX. századi technikához, felgyorsult világhoz szokott emberhez úgy közelebb vinni, hogy a sport jellege és a természet csendje is megmaradjon? Cseréljük a futócipot mountain bike-ra. Az ellenőrzőpontokat hozzuk ki a sűrűbol az utak, ösvények mellé. Tegyünk egy térképtartót a kormányra. Tűzzünk ki pályát olyan terepen, ahol sok út közül választhat a versenyző és meg is született a tájbringa. A tájfutáshoz szükséges képességek mellett, a kerékpározási technika, ügyesség, plusz követelmény a tájbringásoknak. Nem elhanyagolható „hobby” a kerékpár fejlesztgetése, újabb és újabb technikai csodák beszerzése, beépítése.

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESŐ


településen

HIRDETÉS

ELFOGADÓHELYEK

KIEMELT AJÁNLATAINK

Hegyilevegő Panzió
Emma Vendégház

PARTNER

Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplő tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítők engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum Google PageRank

Oldal tetejére