A falu nevével először az 1332-37-ben kelt pápai tizedjegyzékben találkozunk.

A Markaz név eredete nem tisztázott. A többféle magyarázat közül az látszik a legvalószínűbbnek, hogy Aba Sámuel Márk nevű unokatestvére volt a névadó, aki az Aba nemzetség Pata ágából származott. Ezt látszik alátámasztani, hogy a régi markazi ún. pusztatemplomot is Szent Márk tiszteletére szentelték. (1983-ban a régészek feltárták a templom maradványait. A feltárás eredményét az egri Dobó István Vármúzeum különnyomatban jelentette meg, mely megtalálható a Községi Könyvtárban.) Egy másik elképzelés szerint a honfoglalás előtti népvándorlás során olyan törzsek érkeztek erre a területre, akiknek a nevében a Markaz szó centrumot, központot jelentett.

A falu első birtokosai a Kompoltiak voltak. Ők építették szálláshelyül a 460 m magas Vár-bércen álló, ma már csak romjaiban létező várat. A család kihalása után 1522-ben az Országh család lett a falu földesura. 1567 és 1571 között Országh Borbála és enyingi Török Ferenc birtokolta, majd leányuk, Török Zsuzsanna és férje, Nyáry Pál tulajdonába került. Nyáry Pál 1606-ban bekövetkezett halála után a falu egyik része Nyáry Borbála és férje, Haller György, majd Sámuel nevű fiuk birtokává vált, a másik rész pedig Nyáry Miklósé s gyermekeié, a négy líneáé lett. A négy líneát a XVII. század végén a Petrovay, a Huszár, a Szúnyogh és a Bossányi családok képviselték.

A török hódoltság után a falu elnéptelenedett, és közel két évszázadig lakatlan volt. Az újranépesítést 1742-ben báró Bossányi Gáspár földesúr hajtatta végre Gömör és Kishont megyei birtokairól, Klenóc, Hacsova és Pély nevű falvakból. A 40 betelepülő család döntő többsége szlovák, kisebb része magyar volt. A hajdani ősök leszármazottjai több mint 100 - ma is használt - ragadványnevükben őrzik a beköltözők emlékét.

A falu mikroklímája kiválóan alkalmas szőlőművelésre, melyre már az 1400-as évekből találunk adatokat. Az 1742-ben érkezők az elvadult szőlőket újratelepítették, s a szőlőterület nagysága a filoxéra-vészig (1885) szépen gyarapodott. Az elpusztult szőlőültetvéynek helyére az 1890-es évektől megindult a kormány által kedvezményes hitelekkel támogatott új szőlőfajták telepítése. A XIX. és a XX. század fordulója után a falu határában korszerű művelésű nagy uradalmi birtokok alakultak ki. A Téven, a Grüssner és az Erlach-féle birtokokon zömmel markazi szőlőművelő munkások dolgoztak.

A két világháború között a lakosság 90%-a a mezőgazdaságból élt. A szövetkezeti gazdálkodás 1949-ben kezdődött, s 1953-ig működött a Mátra Termelőszövetkezet, majd 1960-ban megalakult a Mátravölgye MgTSZ, melynek jelenlegi jogutódja a Mátrabor 2000 RT. Napjainkban néhány családi vállalkozás foglalkozik kizárólag szőlő- és bortermeléssel; a lakosság többségének kiegészítő jövedelemforrást jelent a mezőgazdaság.

A település történetét a markazi születésű Hacsavecz Béla dolgozta fel. A több mint 20 éves kutatómunka eredménye a rendkívül sok adatot és kordokumentumot tartalmazó színvonalas kétkötetes helytörténeti mű megtalálható és megvásárolható a helyi könyvtárban.

Forrás:
Hacsavecz Béla: A Mátra ölén. Markaz. A falu krónikája 1875-ig. (Markaz Község Önkormányzata, 1992)
Hacsavecz Béla: A mátrai hegyek alatt. Markaz. A falu krónikája 1875-től 1945-ig. (Markaz Község Önkormányzata, 1995)