A falu az Északi-középhegységben, a Mátra déli peremén fekszik. Heves megye hagyományokat őrző palóc települése. Megközelíthető a 3 km-re lévő Gyöngyösről, valamint a 24 sz. főútvonalról.

Kedvező adottságai miatt - barlangok, jó halászó-vadászó területek - a terület régóta lakott. A honfoglalás idején a krónikák szerint Ed és Edömér kun-palóc vezérek szállták meg a területet. Solymoson valószínűleg egy kisebb egység telepedhetett le, akik a solymászat mesterségét űzték. Az Aba nemzetbéli Solymosiak voltak az első letelepedésű birtokosok, ők adták a falu nevét is.
A község neve elsőként egy 1212-ben kelt adománylevélben szerepelt, melyet II. András királyunk a Solymosi Szentsír őrei elnevezésű szerzetesrendnek adományozott.

A szőlőművelés már az 1300-as évek közepétől jelentős szerepet töltött be a község életében, ugyanis a lakosság megélhetési forrását adta. A mátraaljai borvidékhez tartozó település határában ma is több ezer hold szőlőültetvényt találunk. A szőlőtermesztés mellett kedvelt foglalatosság volt a vadászat, napjainkban is kiemelkedő fontosságú a vadgazdálkodás. ősi solymosi foglalkozások közé tartozik a fafaragás és a molnárkalácssütés.

A faluba érkező látogatók hódolhatnak a vadászatnak, halászatnak, lovaglásnak, jó borokat kóstolhatnak. A Polgármesteri Hivatalban állandó kiállításként tekinthető meg egy helyi gyűjtő érmekiállítása, „Római császárok arcképeken”. címmel.