2017. május 27. szombat (21. hét) van, köszöntjük Hella nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Patai Palóc Napi Bakancsos Barangolás

2008. június 27., péntek


Immár hagyományosan, harmadjára vesz részt a csapat a Hamahama Természetjáró Egyesület által szervezett túlélőtúrákon. Igaz, nekem ez egy kicsit másabb volt, mint a decemberi túlélő, mivel itt rögtön megadták, hogy mit is kell „túlélnünk”.
Most is 5 őrzött pont volt (ahol pontőrök és kötelező feladatok várták a csapatokat), ezek felkereséséért 20 pont járt, valamint 40 olyan pont, amit én csak „bónusz pont”-nak hívok. Ezeknek a felkutatásáért különböző értékű pontok jártak. Adott a hely és egy hozzá tartozó kérdés, pl: Hány foka van az itt meg itt található vadászlesnek, vagy milyen színű a valami kerítése? Kicsit tájékozódási, kicsit verseny, mivel 12 óra volt a szintidő. Ha valaki túllépte az időt, akkor azért pontlevonás járt. A végén az nyer, akinek a legtöbb pontja van.

A gyülekező hagyományosan Gyöngyöspatán, az Általános Iskolában volt. Miután visszatérő csapat vagyunk, már régi ismerősként üdvözöltek bennünket a szervezők. Regisztrációs lap kitöltése után feltűnt egy másik ismerős csapat, a gyöngyösi tájfutó-fiúk. Barátságos üdvözlés és az általuk kínált erjedt szőlőnedű megkóstolása után lassan kezdtünk ráhangolódni az éjszakára. A túra előtt barátságos focimeccs a Csomagolungma csapattal. A polgármesteri köszöntő és rendezvény-megnyitó után következett az útbaigazítás és a szokásos tudnivalók ismertetése. Az indulás a NANDI vendégháztól 23:00-kor volt, egy kis borkóstolás is belefért még az időnkbe. A levegő meleg volt iszonyatosan magas páratartalommal (olyan, hogy lépsz kettőt, és már egy liter vizet is meg tudnál inni). A csapatfotó után megkaptuk a menetlevelet, ahol fel voltak tüntetve az érintendő pontok. Szolíd taktikai megbeszélés után „kilőttük” magunkat.
A sárga sávon indultunk el, mert az első pont a János vára volt. Ballagunk a szőlők között, közben jókat röhögünk Sanyi viccein (-Mit mond a vak, miközben a reszelőt tapogatja? – Ezt az unalmas történetet! ) Ez olyan éjféltájt lehetett, miközben mellettünk egy traktoros bőszen dolgozik. Elfilozofáltunk ezen a dolgon, hogy miért most, ekkor, de a valós választ csak ő tudja.
János vára előtt pillanatnyi áramszünet következett be a csapatnál, majd miután „behúzódtunk a sűrűbe”, derülten tapasztaltuk, hogy másoknál is. Pár fejlámpát láttunk világítani erre is meg arra is. De azért meglettek a pontőrök. Itt a feladat egy palócos szöveg magyarul történő felolvasása volt.
Nyargaltunk tovább a Hidegkúti turistaházhoz. De előtte még megvívtunk a sok kis apró bogárszerű lénnyel, akik letérítettek minket a helyes útról. Azért csak megtaláltuk a turistaházat, bár én már azon gondolkoztam, hogy ha így megyünk végig, vasárnap el sem jövök az eredményhirdetésre. Szóval a feladat: a palóc leves összetevőjének felsorolása, valamint ki kellett találni, hogy a különböző méretű, fajtájú kerámia köcsögökben régen mit tároltak.
Rövid pihenő után Kaszab-rétre mentünk. Közben a közel eső bónusz pontokat igyekeztünk megtalálni, és felírni a jó választ a kérdésre. Hangulatfelelős Sanyi társunk ontotta magából a jobbnál-jobb vicceket. Olyan szinten, hogy alig bírtunk menni a nevetéstől. A réten a feladat az ostorcsattogtatás volt. Nem volt egy egyszerű feladat, de azért itt is bezsákmányoltuk a pontokat. Ekkor már világos volt, és kezdett melegedni az idő.
Következő megálló a Világosvár volt, de előtte még „kolbászoltunk” egyet a Tót-hegyes, Babik kút, Vaskapu-rét, Kunszállás környékén, mivel itt egyrakáson sok bónusz pont volt. Szóval reggel 7 felé értünk fel a Világosvárhoz. Találkoztunk egy csapattal, akik a panorámában gyönyörködve reggeliztek. Nekik ez volt az első pontjuk. Itt Patáról, a Mátráról és a várról volt egy kérdőív. Utána megreggeliztünk mi is – persze a viccmesélés ment tovább.
A környéken szintén sok bónusz pont volt található, így egy kicsit azoknak a keresésére indultunk. Voltunk a Sósiréten, Kisdombi erdészháznál, Fajzatpusztán... Itt viszont Peti azt mondta, hogy ő kiszáll, nem jön el velünk a Kecske-kőre. Ez a szabályok alapján megengedett.
A hőmérséklet ekkor már rég túl volt a harminc fokon. És Sándorunk viccei is elakadtak. Előkerült a tartalék víz és tea készlet. Csendben ballagtunk a Kecske-kő felé. Közben azon gondolkoztunk, hogy hogyan is juthatnánk fel oda a leghamarabb. Fűn, fán, bokron keresztül, de megmásztuk. Féltávnál lehettünk, mikor lentről füttyszóval és integetéssel jeleztek a többiek. Később megtudtuk, ez gratuláció volt, mivel ők is próbálkoztak arra, de feladták, és inkább az aszfaltot választották. Felérve egy kicsit szakadozott a beszédem és alig kaptam levegőt, de így volt ezzel Andi és Sanyi is. Egy tréfás versikét kellett volna elénekelni, de helyette inkább felolvastuk. Itt viszont már túlléptük a szintidőt.
Visszafelé már az összes vizünk elfogyott, de az a tudat vígasztalt, hogy mindjárt ott vagyunk. Peti már beért, csak minket várt. Beértünk, és utána vettem észre, hogy a karom, a nyakam és az arcom leégett a tűző naptól. Alig két óra alatt történhetett mindez. Leadtuk a menetlevelet, és leültünk megpihenni. Kaptunk ebédjegyet, ami a művház udvarában tálalt gulyást foglalta magában. Nagyon finom volt. Majd a többiek mentek haza, én még maradtam egy kicsit nézelődni, szórakozni, mivel most volt a Patai Péter-Pál napi rendezvény.

Vasárnap 9-től volt az eredményhirdetés.
Valamit lehetett sejteni a helyezésünkről, mivel az előző napi túra során azért olyan sok emberrel nem találkoztunk, de még a Szupercsapattal sem. (Általában ők az elsők.) Nem csoda, mivel kiderült, hogy kicsit lazára vették a figurát, és beiszogattak még péntek este folyamán. Azért elindultak, de útközben elfáradtak, és úgy gondolták megpihennek egy bokor árnyékában. Ledőltek, de a fejlámpát elfelejtették leoltani. Azért megnéztem volna a szituációt!
Szóval sorolják a csapatokat, hogy kinek mennyi pontja lett, és ez mire volt elég helyezés szempontjából. A vége az lett, hogy mi nyertük meg!!! Ez hihetetlen! Elhoztuk a pálma helyett a kék színű kerámia túrabakancsot. Ezt egyébként is kinéztem magamnak még pénteken! Gratulációk és fotózkodás után én lettem a bakancs őre!

Megbeszéltük, hogy a következő „nagyderbire” megyünk! Már biztos, hogy ott leszünk a Bükki túrán!

Kati

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESŐ


településen

HIRDETÉS

ÉTTEREM AJÁNLATAINK

KIEMELT AJÁNLATAINK

Darázshegyi Panzió
Hegyilevegő Panzió
Emma Vendégház

PARTNER

Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplő tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítők engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum Google PageRank

Oldal tetejére