2017. október 22. vasárnap (42. hét) van, köszöntjük Előd nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Mária-út a Mátrában

2008. április 06., vasárnap



Az elmúlt hétvégén különös túraélményem volt.


Néhány héttel ezelőtt elképzelhetőnek tűnt, hogy az idén végre részese leszek a csíksomlyói búcsúnak. Keresvén a csatlakozás lehetőségeit, bukkantam a Mária-úti zarándokok nyomára. Időközben rájöttem, hogy ez most még nem aktuális, de legalább szerettem volna azokkal találkozni, akik mennek (ráadásul úgy, ahogy én is szeretnék majd egyszer: gyalog!).


A Mária-út (www.mariaut.hu) Mariazell és Csíksomlyó között épülő magyar zarándokút, melynek a Budapesttől keletre tartó szakaszán zajlik éppen a próbazarándoklat (vagy ahogy mi mondanánk, a bejárás).

Április 1-jén, a Normafa melletti Szent Anna kápolnától indultak el néhányan, hogy egy-két hetes szakaszokban hozzásegítsék Ildikót (aki mellesleg teljesítménytúráink többszörös résztvevője is) nagy célja beteljesítéséhez, hogy Pünkösdre elérje a magyar Mária-kultusz legkeletibb búcsújáróhelyét. Útközben igazi zarándok-szemmel figyelhetik a sokszor végigtervezett, kisebb szakaszokban többszörösen bejárt utat, visszaigazolják, vagy módosításra késztetik őket a mostani tapasztalatok.


Szombaton reggel a lőrinci templom előtt Molnár Zsolttal vártuk őket, hogy belekóstoljunk e különleges túra hangulatába, s ha tudjuk, segítsük őket a Mátraalján.

Négyen voltak, két fiatal és két idősebb, két nő és két férfi, négy vidám, kiegyensúlyozott ember, akik Isten bizonyosságával áthatva rendületlenül haladtak az Úton: Dominika, Ildikó, János és Pali. Kísérőik közül néhányan itt váltak le, s az előző este hazautaztak, de rajtunk kívül is akadt erre a napra két új útitárs, Kati és Karcsi jött most Pestről. Aznapi célunk Ecséden és Nagyrédén keresztül Gyöngyös volt, elég határozott útvonal-elképzeléssel. Jánoson, aki e szakasz szervezője és Palin, a térképészeti felelősön látszott, hogy jól felkészültek, nemcsak fejben, de autóval is alaposan bejárták már a terepet.


A várost a Zagyva-hídon hagytuk el, ahol Zsolt rögtön útvonal-módosítást javasolt: hagyjuk az aszfaltot, menjünk inkább a gáton, aztán majd találunk egy átkötést. S mivel kerékpárral volt, engedélyt is kapott a felderítésre, de nem bizonyult egyértelműen nyerőnek az ötlet. Én egy temetői kitérőt iktattam be, részben azért, hátha van egy hátsó kapu, amellyel rövidíthetünk, de főleg a tavaly odatemetett munkatársam sírját akartam felkeresni. Utat a temetőn át nem leltem, de a sírt sikerült megtalálnom, s kicsit elbeszélgethettem szegény Lajossal.

Az országutat nemsokára elhagyva, a kisgombosi öreg tölgyes tanösvényének első állomásánál tartottuk az első pihenőt, s rájöttem, ez nem egy teljesítménytúra: akkor állnak meg, amikor valamelyikük fáradni látszik, s akkor indulnak tovább, amikor jól esik... Persze, ez már az ötödik napjuk volt, közeledtek a századik km-hez, volt idejük egymás gyalogszokásait kiismerni.
Rövidesen elértük a Hatvanból Rózsaszentmárton felé vezető, pirossal jelzett utat, melyet három éve éppen mi, a Hérics és a Kékes turistái festettünk fel (nem is felejtettük el ezt hangsúlyozni!). Sajnos a Mátraalja nem csábítja gyaloglásra az idegent a turistaútjaival, s a helyiek is ugyancsak elszoktak a közlekedés e módjától (mindenhol megnéztek maguknak minket; abból az irányból rég nem láthattak gyalogosokat jönni, pláne hátizsákkal! Na, majd megszokják!). Reméljük, egy-két év múlva az új jelzésen nemcsak „idegenek”, de a helyiek is közlekednek majd; például a lőrinciek és a rédeiek az Ecséd melletti Szentkút-völgyi Szűz Mária kápolnához, ahol minket oly nagy szeretettel fogadtak! (Zsolttal előtte próbálkoztunk Rózsaszentmárton és Gyöngyöspata felé téríteni a csapatot, de ők tudták, miért inkább ezt a szép, új templomocskát választották. Reméljük, a patai templom sem marad ki a végleges útvonalból...). Nagyon komoly és elszánt, de amellett szívélyes emberekkel találkoztunk itt, akiknek láthatóan az életcéljuk a kegyhely kiépítése; most éppen zarándokszállást terveznek, amit napkollektorokkal és egy szélkerékkel fognak ellátni! S ilyen finom gulyást sem ettem mostanában (főleg templomban!).

Innen esőben folytattuk az utat Nagyréde felé. Mivel közülünk még senki nem lelt igazán esőálló kabátot és cipőt, a rédei presszóba sűrű elnézés-kérésekkel merészkedtünk be, de nagyon kedvesen fogadott minket a pultoslány és a törzsközönség is (őket is csak az eső verte be ide), s rövid ismerkedés után egyikük fel is ajánlotta, hogy hétfőn elviszi az egész csoportot Kecskemétre, ami ugyan nem esik útba, de legalább lesz egy kis pihenő! S lett forralt bor is, igazi rédei rizlingből...

Visszanyerve túrakedvünket, az esőre már nem is hederítve felkerestük még a szépen rendben tartott, Szent Imre tiszteletére emelt templomot (ha arra jársz, keresd meg Kalkuttai Szent Teréz üzenetét!), majd a gyöngyösi földút melletti keresztnél imával köszöntük meg a napot.


Másnap Szabina lányom is velünk tartott, és egy újabb Mária-utas zarándok, Laci is csatlakozott a csoporthoz. Indulás előtt voltak a Barátok templomában a reggeli szentmisén, ahol megtudták, hogy az atya is készül Csíksomlyóba, s most először vesz majd részt a katolikus magyarság e nagyszerű seregszemléjén. Ez a megható találkozás megalapozta a nap hangulatát: bár a Sár-hegy – nevéhez híven – most igazán vendégmarasztalónak bizonyult, a tetőre kiérve a gomolygó páratömegből időnként feltáruló panoráma lelkes magyarázatra késztette Jánost, akinek a Pipis-hegyen volt valamikor az első munkahelye. Nagy elismerést keltett a tanösvény is: lelkemre kötötték, hogy adjam át köszönetüket Molnár tanár úrnak és társainak!

A déli harangszó az abasári templomból éppen felért a hegyre, amikor megpillantottuk a Szent Anna kápolnát (sajnos megint megrongálták; a villámhárítót is kitépve a falból mászott fel valaki a toronyhoz, s szaggatta le a rézburkolat egy részét...). A tó is szép volt, megint van benne víz.


Innen - a Rákóczi-utat elhagyva - az abasári borúton indultunk a Doboci-lapos felé. Kisütött a Nap is, a fűben a törpe nőszirmok, tavaszi héricsek és még sok más, számunkra névtelen virág rázta le magáról a vízcseppeket. Társainknak természetes volt ezt a szépséget dallal megköszönni, s milyen örömmel tették! S mivel Szabinkát is bevonták a kórusba, egyedüli hallgatója voltam a színeket üdvözlő indulójuknak...

Elérve Pálosvörösmartot, egy borkóstolásnak éreztük idejét, s amint ezen tanakodtunk, megszólított minket a szélső házból egy asszony. Kiderült, hogy ő is Csíksomlyóba készül, bár azt még nem tudja, mikor sikerül összejönni egy buszra-való társaságnak. Bort ugyan nem tudott adni, de így a vize is nagyon jól esett mindenkinek.

Az erőművi tó tápcsatornája mentén mentünk a volt laktanya kerítéséig. Ezt sajnos egy pocsolyás, rossz úton kellett megkerülnünk, de aztán a műutat elérve, a szőlők menti füves úton gyorsan haladtunk a markazi faluszélen álló kápolnáig. Egy kis pihenő után itt elváltak útjaink: a zarándokok a tavat délről kerülve a régi posta-úton indultak tovább Domoszlóra, mi pedig a buszmegálló felé vettük az irányt.

E két nap nemcsak egy szép emlék számunkra, akik találkoztunk a Mária-út első zarándokaival, sokkal inkább egy reménybeli kapcsolat olyan igaz emberekkel, akik az Út révén minket is segíthetnek, hogy értelmesebbé és teljesebbé tegyük az életünket.


Utóirat: Másnap kérdezősködtem felőlük az egyik domoszlói munkatársamnál. Természetesen találkozott velük: nyilván finnek – gondolta, mert ott minden idegenről ez jut a helyiek eszébe - de aztán feltűnt neki, hogy milyen jól elbeszélgetnek egy nénivel: hát akkor turisták, de ilyen későn indulnak a Mátrának..., tőlem tudta csak meg, hogy Domoszló mostantól zarándokszállás is!




Merva László

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESŐ


településen

HIRDETÉS

ÉTTEREM AJÁNLATAINK

KIEMELT AJÁNLATUNK

3Patak Panzió

PARTNER

Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplő tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítők engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum Google PageRank

Oldal tetejére