2017. április 27. csütörtök (17. hét) van, köszöntjük Zita nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Téli Mátra L

2008. január 26., szombat


33,4 km; 1220 m; 9 óra

Rajt-cél: Mátra Szakképző Intézet, Mátrafüred, Erdész u. 11


Az imént értünk Mátrafüredre, már látjuk a túrázókat, amint botokkal, ernyőkkel felfegyverkezve keresztezik a Gyöngyösről feljövő országutat. Nem kell kérdezősködni, a következő kereszteződésben jobbra kanyarodunk. Rengetegen vannak, pedig néhány perccel vagyunk 7:00 után, az első rajtoltatásokat követően. A hetedik határban találunk parkolót. Az iskolánál a kifelé és a befelé tartó áradat is kolosszális. Egyik túratársam – aki a "csapatszállítást" végezte – (ez úton is kösz Tamás) megjegyzi, hogy nagyon "Kinizsi hangulat" van a versenyközpontban. A szervezés ura a helyzetnek, leadom az "Olimpiai 5próbás" könyvecskémet, mozgó árustól megvesszük az itinereket és kitöltés után már mehetünk is regisztráltatni. (Külön öröm, hogy minden távnak saját [összetűzött] füzete van.) Ismerős társasággal találkozunk, Vilmos útitársunk velük tart, ők az "M"-re indulnak. A regisztráció is flottul működik, pillanatokon belül az udvaron találjuk magunkat. Tépázza a szél az ágakat, tiszta idő van, néhány fok a 0 fölött, a sapka felkerül a fejre. Nem kell tájékozódni, megyünk a többiek után, a településen zöld pluszok mellett megyünk el, majd hamarosan a zöldbe érünk, most a fákon csak a mínusz zöld, mert tél van :-) Erősen felázott, dagonyás útszakaszok váltakoznak keményre fagyott, jégbordás ösvényekkel. Nagy a tumultus, sokan előznek, némelyeket kénytelenek vagyunk mi is leelőzni. Túratársam már jó néhány előzésen túl van, így előttem egy idegen srác halad, amíg talpát az égnek nem veti. Látom a terepes cipőtalpát, ennyit ér a mélyen mintázott futófelület az alattomosan, foltokban felfagyott talajon. Sokat kivesz belőlünk a csúszós talajon való haladás, sok lépés visszacsúszik, de a legnehezebb az oldalt csúszás korrekciója. Nem panaszkodom, a nap süt és időközben szinte teljes szélcsend állt be. Túratársam előzgetve lassan eltűnik a szemem elől. A Cserkőbányánál járok, sokan fényképeznek, valószínűtlen mélységbe tekintünk le, egy ilyen tájseb is lehet impozáns. Hosszan haladunk a zöld mínuszon visszafogott lépésekkel a megcsúszást megelőzendő. Az Ilona-kút környékén megint dagonyás részek jönnek. A legallyazott fák ágai szana és széjjel hevernek, ezeken szökdelek át. Összegészében nagyon feldúlt jelleget mutat itt az erdő. Később lejtős szakaszhoz érek, egyik oldalról a másikra botorkálok vigyázva, hogy ne dagonyában haladjak és az elő-előbukkanó jégen se essek el. Egy végzetes lépésnél azonban tripla leszúrt Rittbergert ugrok, és nem lévén rajtam korcsolya, a jobb csípőmre érkezek, de felpattanok és úgy teszek, mintha mi sem történt volna és nem a telefonomra estem volna rá. Szerencsémre a telefonom egyben maradt, a csípőm meg a helyén (már kezd lilulni). Hálás vagyok annak a sporinak, aki látván az esetet megmutatja, hogy hol és hogyan kellett volna haladnom. Azért megnyugtató, hogy mindenhol vannak segítőkész emberek.


A Lajosháza 1. ep. (6,4 km)


felé vezető meredek lejtőn már a fától-fáig szaporázást választom. Az ellenőrző pontig még van egy hosszú, totál felfagyott út, ezen kell végigpingvinezni. Tamás barátom már ott eszi a szendvicset. Én nem veszek magamhoz semmit, mert az iskolából kijőve trappban már megreggeliztem. Nekivágunk egy erős emelkedőnek a sárga négyzeten (a térképen: Papszállás-lápa), szerencsére pihenés nélkül felül tudunk kerülni. A sárga sávon rövid erdei ösvény után elérjük az ún. dózerutat (piros kereszt), ami jól járható. Még mindig sokan haladunk a széles úton, pedig Lajosházánál már elváltak tőlünk az "M"-esek. Egy egyenesben még látom a távolban túratársamat. Fiatal hölgyek is leelőznek párban beszélgetve, de ők gyakrabban állnak meg, így többször találkozunk. Ez a túraútvonal a jelzések színkavalkádja: egy rétnél átváltunk a piros sávra, keresztezünk egy műutat, és alig több mint 10 perc múlva hatalmas fák mellett megyünk egy parkon át, és lassan elérjük a tuják mögé elbújtatott Vadvirág Turistaházat, ami a


2. ep. Mátraszentimre (14,5 km)


A turistaház előtt Tamás már kortyolja a teát és szoláriumozik. Amire pecsételtetek és én és kijövök egy műanyag kávéspohárnyi teával, ő már indul. Még nem vagyok éhes, de magamba diktálok egy szendót, hogy megmaradjon az erőm az elkövetkezendő magasságokhoz. Még egy kupica tea, és nekivágok a piros sávos emelkedőnek. Most már egy kicsit élénkebb a szél, összébb húzódik a kabát. A Darázs-hegyre felérve néhány percig úgy érzem, hogy a szél leüvölti a fejemet. Leereszkedve a Bőgős-rétre úgy tűnik, hogy teljesen elcsitult. A buszmegálló mellett megyek el felfelé a Piszkés-tetőre. A csillagvizsgáló előtt balról becsatlakozik a kék sáv és innen elkísér egészen a Galyatetőre. Egyelőre azonban egy szép, fenyvessel szegélyezett tűlevélszőnyegen lépkedek, néha itt is rálépek egy alattomosan rejtőző jégbordára, de semmi komoly megrendülést nem okoz. Kiérek a Galyatetőre vezető műútra, már egy ideje szembe jönnek a szalonturisták, így sejtem, hogy már nem lehetek messze a tetőtől. Fenn a kilátónál lenyűgöző a panoráma, de nincs kedvem kilátni, mert ismét feltámad a szél. A lefelé lépcsőnél ketten azt játsszák, hogy háttal nekitámasztanak a szélnek; olyan, mint egy jelenet egy burleszkfilmből. Leérek a lépcsőn, és ott van a


3. ep. a Gertrúd Presszó. (18,7 km)


- Ejnye Tamás! Már megint eszel. Pecsételtetek, iszom egy kis kólát, eszem egy pár Dianás bonbont és már megyünk is. Innen már együtt haladunk a célig. Lejtmenetbe kapcsolunk az OKT-n, jólesik kicsit nekiereszteni a lovakat. Néhol sáros ösvényeken haladunk, azért is lépést tartok túratársammal, aki köveken lépked és pocsolyákat ugrik át. Egy alamuszi felfagyás, és még egy strigula a hátas dobásos noteszben, már rá se rántok, kutyagolok tovább. Leérünk egy műútra, amit keresztezünk és ismét fenyveseken át haladunk a kies Nyírjes-bérc mentén. Innen megpillantjuk a távolinak tűnő Csór-réti-víztárolót. A Nyírjesi erdészház után nem sokkal ismét felfelé kapaszkodunk, megint műút, a hegyoldali meredek ösvényen araszolva elérünk egy vízszintesebb részt, és nem sokkal ez után megérkezünk az erdőben tanyázó


4. ellenőrző ponthoz. (Csór-hegy-oldal, 24,1 km)


Megint elérjük a már megszokott jó, öreg országutat (Mátra-nyereg), és ennek mentén haladunk egy erdei úton, egészen a Vörösmarty turistaházig. Jólesik a sós, meleg zacskós leves, repetázok is belőle, de megszomjazom tőle, és jót húzok a kólás flakonból. Itt csak az "M"-eseknek és attól lefelé kell bélyegeztetni, így némi szerelvényigazítás után elindulunk a piros sávon Mátraháza felé. (Az "XL" elválik és megy a Kékesre az "M"-mel karöltve.) Nem túl megerőltető emelkedős szakasz után érjük el Mátraházát. Szép idő van, a szuvenír-árusok is kipakolták portékájukat. Néhány pillantás a faragott mütyürökre, és folytatjuk a piros sávon, ami most lejtmenetbe kapcsol. Itt az út szabályos jégpályává változik, eszembe jut a Voga-Turnovszky dal refrénje: "Vergődünk, mint néger a jégen, adj egy téglát!" Na nem, így tényleg nem lehet, bevesszük magunkat a csalitosba, ahol a jég már a szegélyező növényzet határát is eléri. Hamarosan vége ennek a veszélyes résznek, kiérünk egy napsütötte oldalra; idén ez az első napos túránk, de a totál szembe sütő nap egy kicsit zavar, de ez legyen a legnagyobb baj. Utunk keskeny, sáros ösvényen vezet, Murphy törvénye szerint ilyen helyen akar mindenki előzni. Egy helyes kis fekete szuka is állandóan láb alatt van, oda is szólok neki: - Kutyikám, ha a bácsi rádzuhan, neked véged van, mint a botnak. Csonkolt farkának csóválásával válaszol a kis spániel, láthatóan élvezi a falka-életet. Még lejtősebbé válik a balra lekanyarodó ösvény, nemsokára elérjük az


5. ep.-t, a Gyökeres-forrást. (29,5 km)


Lemegy az utolsó korty üdcsi, és most már felvillanyozva a cél közelségétől, újult erővel vágunk neki a maradék távnak. A Somor-patak mellett haladunk a Kalló-völgyben. Egy szélvédett, árnyékos helyen vezet a sáros, némely helyen fagyos ösvény. Néhol a patakot át kell ugrálni, már nem törődik senki a cipője szárazon tartásával, középen gázolunk át a dagonyán. Egy újnak látszó jelzőtábla tudatja, hogy már csak 1,1 km van hátra, megállapítjuk, hogy ezt már szambalépésekkel is meg tudjuk tenni. A célban nem kisebb a tumultus, mint a rajtnál, de az igazolás és az emléklap kiadása ugyan olyan gyors, mint az itineré a rajtnál. Az emléklapot a megtett táv és a felhasznált idő feltüntetésével névre szólóan nyomtatják. Teázunk, és némi sárrázás után hazaindulunk. Az "M"-et teljesítő túratársak már elmentek, csak Vilmos barátunk vár minket, elmondása szerint ők is estek-keltek, befürödtek a patakba, a Kékes megizzasztotta őket, szóval jól érezték magukat. Az "M"-esek legközelebb az "L"-re akarnak menni, lehet, hogy ha minden OK, mi is "upgradelünk" egyet. Már Gyöngyösnél járunk az autóval, amikor észreveszem, hogy az 5próbás könyvecskémet az iskolában felejtettem...



Ottorino

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESŐ


településen

HIRDETÉS

Szállás AJÁNLATAINK

KIEMELT AJÁNLATAINK

Hegyilevegő Panzió
Emma Vendégház

PARTNER

Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplő tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítők engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum Google PageRank

Oldal tetejére