2017. május 27. szombat (21. hét) van, köszöntjük Hella nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Pata 32, avagy kicsi Hanák Kolos télen :)

2007. november 17., szombat


A héten elterjedt a médiában, hogy az ország több részén havazott. Qvic rögtön ráizgult a hírre, és közölte, hogy őt nem érdekli a Budai-hegység, inkább megy a Mátrába havat taposni. Na azt lesheted, gondoltam, biztos voltam benne, hogy hó helyett csak sárban fogunk dagonyázni, nyakig. Mint később kiderült, mindkettőnknek igaza lett. :)



Kicsit kómásan, félig csukott szemmel érzékelem, hogy egy településre érkezünk. Gyöngyöspata, informál a tábla. A háttérben gigantikus hegyek húzódnak. Persze ez csak viszonyítás kérdése, a nepáliak valószínűleg körberöhögnének. :) Újra itt vagyok a Mátrában, ez évben már negyedszer, és ezzel abszolút rekordot döntöttem, hiszen eddig a mátrai túráim sűrűsége alig haladta meg az évi egyet. Leparkolunk az iskola előtt, kikászálódunk a kocsiból, két túratársam, qvic és Feri rögtön fényképezni kezdi a rajt helyszínét, ahol egy felfújható kaput próbálnak éppen talpra állítani. A felszerelés rendezése után bevonulunk a suliba, még elég kevesen vannak, így a nevezés csak néhány másodpercet vesz igénybe, az indítás már az ajtó közelében van, és ha minden igaz, még számítógépre is viszik az adatokat. Tetszik a profi szervezés, 7.06-kor otthagyjuk a rajthelyet.



Gyalogos tempóban vágunk neki a település utcáinak. Az elmúlt két hétben összejött 65 km futás, így erre a hétvégére egy laza sétát terveztem összekötve egy német katonai bakancs tesztelésével. Három éve nem vagyok hajlandó bakancsban túrázni (ominózus Barcika 65 óta), de ez most kivételes eset. A honvédségben rendszeresített baki gore-texes, rendkívül kényelmes, és nem is olyan kemény, mint általában társai. Gondoltam, ezen a könnyed túrán bejáratom. A túra nem volt könnyed, de a bakancs bevált. :)



Visszakanyarodva a lényegre: az első pont alig 800 méterre van, a Vár, hozzá egy derékszögű emelkedő vezet. Elképesztő kilátás nyílik Gyöngyöspatára és környékére. Előttünk már a Havas magasodik, amikor továbbindulunk a pontról. A talaj fagyott, de jól látszik: ha olvadás lesz, akkor úszás lesz. Egyelőre viszont még hideg van. Qvic sopánkodva fürkészi a hegyet, szerinte a Havas nem havas, inkább deres. Fél óra múlva rádöbben, hogy kicsit tévedett. Úgy húsz centit. :) Egy fagyos, köves úton kapaszkodunk, hófoltok jelennek meg az útszéli gazban, majd már az út közepén is. Aztán mikor elkanyarodunk balra egy szűkebb ösvényen, akkor már eltűnik az út, csak a vastag szűz hó marad. Előkerülnek a fényképezők, itt már muszáj fotózni. Varázslatosan szép az erdő, hó borít mindent, még a legkisebb gallyacskákat is a fákon. És ahogy feljebb érünk, egyre mélyebben süppedünk a hóba, végül 8.17-kor pecsételtetünk a csúcson.



Előremegyek, kocogva-csúszkálva zúzok le a hegyről, nem kímélem a bakancsot, nem reméltem, hogy hó-tesztnek is alá tudom vetni. Néha szétnyílik előttem az erdő, ilyenkor olyan kilátásban van részem, hogy az államat úgy kell összeszedni. Gyepes-völgybe negyed óra alatt érünk le, a szint csökkenésével a hó is csökken, újra az őszi erdőben haladunk. A szalagozás segít a tájékozódásban, jelzést ugyanis alig látunk, ami van, az is nagyon kopott. Utolérünk egy férfit, szintén Józsi, együtt nyomultam vele a Gödöllő 60 utolsó kilométerein. Csatlakozik hozzánk néhány futó is, így öten-hatan kutatjuk a szalagokat. Végre kievickélünk a völgyből, a szekérúton már könnyebb a tájékozódás.



János várához 9.23-ra érünk. A pontőrök elismerően közlik velünk, hogy mi vagyunk az elsők, akik a kijelölt úton jönnek. Ami azt illeti, az elmúlt félórában pillanatok alatt el lehetett tévedni, így nem csodálkozunk. Józsival átbeszéljük a gödöllői eltévedési élményeinket. A zöld négyzeten nyomulunk tovább, fülünkben a pontőrök bíztatásával, hogy a turistaház mindjárt itt van, ott pedig kajával megrakott asztalok várnak minket. Néhány perc után esik le, hogy a „mindjárt” az nagyon erős túlzás, ugyanis még négyfél kili van előttünk, rajta néhány diszkrétnek még távolról sem mondható emelkedővel. Rátérve a sárgára kezd izgalmassá válni a túra, az út hol bemegy, hol kijön a szekérútra. Aztán hirtelen elkezd szűkülni, a hó mélyülni, igyekszem a lábnyomokban lépkedni, bár néhol teljesen szűz a hó, mintha senki nem járt volna előttünk. Józsival előremegyünk jelzést keresni. Kidőlt fák nehezítik az egyébként is nehezen járható utat. Mikor végre kiérünk egy szélesebb útra, két kisebb emelkedő után megpillantom a Hidegkúti-turistaházat.



10.25-kor pecsételnek, addig én mákos bejglizek, karácsonyi hangulat november közepén. Aztán rájövök, hogy zsíros kenyeret is ennék, nem gond, a bejgli után küldöm két pohár teával. Néhány percet töltünk itt, Józsi elindul előttünk, már csak a célban látom újra. Innen a következő pontig a túra legdurvább része következik. A z+-en nagyon mély a hó. Egy árokban belelépek egy lábnyomba, combig süllyedek a hóba. Hát igen, az idei ősz az elmúlt évek legkeményebb tele. :) Nem tudom eldönteni, hogyan könnyebb haladni, ha a lábnyomokba lépek, vagy ha rugdosom magam előtt a havat. Mindenesetre egy idő után elkezd fájni a lábizmom olyan helyen, ahol már régen éreztem. Nem csoda, a hótaposást idén még nem gyakoroltam. Ráadásul, ahogy feljebb jutunk, a keréknyomok keskenyebbé válnak, alig fér el benne a lábam, nehéz így haladni. Majd hirtelen egy emelkedő tetején zúgásra leszünk figyelmesek, és fél tucat quados robog el mellettünk. Nem is tudják, milyen jót tettek nekünk, a széles kerekek pompásan járható utat vájtak a hóba. :)



11.30 Tót-hegyes, a túra legmagasabb pontja. A csúcson összetorlódunk néhányan, sikerül rábeszélni valakit, hogy készítsen egy csúcsfotót hármunkkal. :) Araszolunk lefele, aztán a lankásabb részeken qvic begyorsít, és Ferivel nem tudunk mit tenni, követjük. A bakancs futás-tesztje következik, hóban, lejtőn. Jól működik. A Káva valahogy kimarad az emlékezetünkből, így váratlanul izmos emelkedővel találjuk szembe magunkat. Pompás kilátás feledteti erőlködésünket, majd újra zúzás lefele Fajzatpusztára. A szint csökkenésével fogy a hó, nő a sár. A kántoraljai ellenőrzőpont váratlanul szembejön velünk, repülő pecsétet kapunk, és nekivágunk az utolsó emelkedőnek, vissza a Havasra, legalábbis a feléig. Itt kicsit lemaradok, azon töröm a fejem, hogy valami még mindig nem stimmel a téli öltözetemmel, ugyanis az emelkedőkön túlságosan bemelegszem. Valószínűleg az a pulcsi okozza a problémát, amit a polár alá vettem, akadályozza a párologtatást. Sebaj, ezt a telet arra szánom, hogy kitapasztaljam: mi a megfelelő ruházat.



Az igazi sárdagasztás a Havas lábától kezdődik. Néhány perc alatt pár kilóval nehezebb lesz a bakancs (sár-teszt), mintha súlyzóval a lábamon mennék (mint qvic a Bükk 900-on :)). Egy idő után már nem vicces a dolog, a műúton többé-kevésbé megszabadulunk a sár nagy részétől. De kár volt annyira sietni. A település határában teszünk egy jobbost, és kezdődik elölről minden. A jó büdös... !!! A Danka-patak partján kapunk még egy pecsétet, majd nagy nehezen, kisebb kerülővel rábukkanunk a pincesori állomásra is. Itt borral kínálnak bennünket, én hevesen tiltakozom, a többiek becsápolnak. :)



14.23-kor esünk be az iskolába. A padló csupa sár, mi is hozzájárulunk, hogy még borzasztóbban nézzen ki. A 140 nagy-távosból viszonylag elöl érkezünk be, pedig már beléptünk az utolsó órába. Elgondolkozunk, vajon a többiek beérnek-e szintidőn belül. Aztán míg betolunk néhány lekváros kenyeret, sokan befutnak, kicsit sárosan, kicsit fáradtan. Nem volt egy könnyű túra, a hó és sár nehézséget okozott. Mégis megérte a Mátrát választani a Budai-hegység helyett.




piedcat

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESŐ


településen

HIRDETÉS

Szállás AJÁNLATAINK

KIEMELT AJÁNLATAINK

Darázshegyi Panzió
Hegyilevegő Panzió
Emma Vendégház

PARTNER

Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplő tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítők engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum Google PageRank

Oldal tetejére