2017. október 18. szerda (42. hét) van, köszöntjük Lukács, Ambrus, Jusztusz nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Pata túra 2007

2007. november 17., szombat


Ezen a szombaton az Online túra volt a vetélytársa a Pata túrának. Az Online mellett az szólt, hogy közel van, nem visz el sok időt, igaz, az útvonala lerágott csont. A Pata viszont első rendezés, és olyan útvonalon vezet, amerre még nem jártam. Az előtte való napokban leesett egy adag hó, ami a Mátrában állítólag meg is maradt. Ezt persze Pestről nehéz volt elhinni, mert ott csak eső esett, és csúnya szürke volt minden. Az első havas túra idén... kecsegtető. Ezután már nem is volt kérdés, hogy hova megyek.



Ferót veszem fel először, majd pár percre rá piedcat is bepattan a verdába, és már repülünk is Gyöngyöspata felé. 7-től van rajt, mi 6:45 körül parkolunk le az iskola épülete előtt. Odakint eléggé hideg van, dideregve készülődünk a csomagtartóban rámolva, majd irány a suli. A nevezés nagyon gyorsan zajlik, nincs tömeg. Végül 7:06-kor nekivágunk a "Nagy-táv"-nak. Az igazolófüzet első ránézésre is jó, sallangtól mentes, de minden rajta van, ami kell. Leírás, térképvázlat, pecsételőhelyek rész-szint és rész-táv adatokkal. Hónak nem sok nyomát látjuk, de a nem is olyan messzi távolban magasodó Havas hegy látszólag tényleg havas... valamennyire... olyan deresnek tűnik inkább onnan lentről. Egy-két kanyar után már mászunk is fel meredeken az első ponthoz, ami a Várhegyen van a falu szélén. Itt két fiatal lány pecsétel nekünk. Odafentről nagyon szép kilátás tárul elénk. Ahogy Pata elterül odalent a völgyben és távolabb hegyek magasodnak, elveszi pár percre a figyelmünket. A falu másik oldalán lévő kisebb laposkás hegy kiköpött mása a Déli-Bükkből jól ismert Nyomóhegynek, így azt rögtön el is kereszteljük. ;) A lányok útbaigazítanak, innentől szalagokat kell követnünk egy darabon, és már megyünk is tovább.



Útközben többször megállunk egy-egy fénykép kedvéért. Szerencsénkre a fagyott talajon jól tudunk haladni. Hosszan megyünk eléggé feltúrt utakon is, itt meg is jegyzem, hogy ez visszafelé megolvadva nem lesz kellemes. Ahogy feljebb és feljebb érünk, megjelennek az első hófoltok. Juhé! Egy hócsata? Na ez még kevés ahhoz... de nyomjuk tovább rendületlenül, és egyre csak nő és nő a hófoltok mérete és mennyisége, míg végül egybefüggő hatalmas lepellé nem válik. Mi csak ámulunk és bámulunk, és nagyon élvezzük az utat felfelé. Jelzés nem nagyon van, pedig kéne lennie, de nem gond, mert a szalagok továbbra is vezetnek. A hó már több mint 10 centi, és vigyorogva gázolunk benne felfelé menet az 599 méter magas Havasra. Hát ez a hegy nem viccel, beváltotta a nevéhez kapcsolódó elvárásokat. :) A teteje felé már érezzük is, hogy dolgoznak a combizmok a porhóban. És alig győzünk bámészkodni a porcukorba öltözött fákban és tájban. Fotózunk is rendesen. A csúcson pecsétet kapunk.



Lefelé még mindig a szalagokat követjük. Egy hirtelen jobb kanyarral ráfordulunk a Gyepes-völgyre, ahol egészen hihetetlen módon olyan jelzett úton haladunk, ami nincs is. Azaz van, de jelzés zéró, az út meg hát... mindenki menjen el és nézze meg. Egy élmény, komolyan. Ahogy lejjebb érünk, a hó lassan eltűnik, a szalagok azonban rendületlenül terelgetnek minket. Egy ideig... aztán mikor a Mész-oldalhoz érünk, már azokból is kezd kifogyni a szufla, és szinte pásztázzuk a hegyet a szalagokat meg az utat keresve. És ez egy jelzett turistaösvény. Durva. Végül aztán elérjük a sárga sávot, és onnan már nincs probléma. A János vára alatti pont az erdő közepén van. A pontőrök saját bevallása szerint ők is nehezen találtak oda. :) Várat nem látunk onnan, azonban megtudjuk, hogy nemsokára etetőponthoz érünk.



Teljesen úgy hangzott a dolog, hogy ez gyakorlatilag a következő kanyart jelenti, de ahogy csak mentünk és mentünk, leesett a tantusz, hogy az bizony majd csak a Hidegkúti turistaháznál lesz, ami még 5 kilcsi. Aprítjuk a métereket, és útközben újra megjelennek a hófoltok, majd a teljes hólepel, aztán azon vesszük észre magunkat, hogy közel 20 centis hóban gázolunk, és azon töprengünk, hogy miért is nem hoztunk kamáslit magunkkal. A cipőbe már régen betört a hó felülről, és tocsogtunk a vizes zoknikban. Na jó, piedcat bakancsban volt, neki egy kicsit később ázott be a baki, de az is megadta magát. A turistaháznál már csak pislogunk, alig hisszük el, hogy itt bizony kemény tél van. Valahogy álomszerűnek tűnik az egész így Pestről érkezve. A házban aztán tényleg kapunk szuper ellátást, de olyat, hogy alig bírom otthagyni a pontot. Többféle meleg tea, kenyérhegyek, diós és mákos bejgli hadseregek várják a pusztulást.



A ponton jó meleg is volt, így indulás után didergünk kicsit. Most érezzük, hogy azért hideg van ám. Kell pár száz méter, mire visszamelegszünk. A Tót-hegyes felé haladva sem csökken a hótakaró, gyönyörű fehérbe öltözött fenyves mellett haladunk el. A pont előtt kicsit elkavarunk és ráteszünk kicsit a távra, de aztán visszafordulunk, és megtaláljuk a továbbmenő utat. A pontra magára igen komoly emelkedő visz fel, fent viszont a pontőr olyan helyen állt, ahonnan nincs kilátás. Feró tudta, hogy kicsit arrébb van egy tisztás az oldalában, ahonnan van, de a szűz hóban most nem másztunk el arra, hanem elindultunk visszafele a háromszögön.



Egy darabon ugyanazon az úton kellett menni, ahol feljöttünk, utána viszont Fajzatpuszta felé vettük az irányt. Egy nagyon hosszú szakasz következett, ami viszont nem telt el olyan lassan, mert kocogtunk lefelé szinte végig. Nagyon nagy élmény volt a hatalmas porhóban futni lefelé, úgy éreztük, és kicsit újra gyerekekké váltunk. A sok lefelé közben még azért a Kávát megmásszuk, ahonnan újra iszonyat szép kilátás volt. Aztán le, le és le, míg végül elérjük Fajzatpusztát. Itt megint kínálgatnak minket mindenfélével, de mi most megelégszünk egy-egy pecséttel is. Itt váltott sárrá a hólepel először. Igazi sárrá, ez már nem volt megfagyva, viszont még nem is ragadt, szóval azért tudtunk haladni. Mikor visszaértünk a Havas lábához, majd másodszor is elkezdtünk mászni, a sár visszaváltott hóra. Menet közben a Kántoraljai pontőrrel találkozunk, aki szembejön velünk az úton. Mozgó pecsételőpont. :) Felmászunk a Havas oldalába, majd még egy kicsit feljebb, de a tetőre már nem, mert elindulunk lefelé Pata irányába. Na itt kezdődött az igazi nagy sár. És ez ragadt, mint a fene. Már kínunkban röhögtünk, akkorára nőtt a cipőnk a ráragadt agyagtól. Lassan és nehezen haladtunk előre a reggelről már ismerős úton. Újra szalagokat követtünk, amik a Danka-patakhoz tereltek minket. Ez már a falu széle volt, de innen még egy nagy kerülő várt ránk a falu másik végébe.



Útközben a pincesort kerestük végig, de nem nagyon találtuk, aztán mikor végigértünk a körjelzésen és már a főúton haladtunk az iskola felé, már lemondunk az utolsó pontról. Hát itt aztán egy deka pince sincs. :) Végül egy túratárs segített nekünk, aki valamennyire ismerős volt a környéken (bár ő is rossz irányban jött utánunk), és együtt megtaláltuk a lejjebb lévő pincéket, így ide is szép nagy kerülővel értünk az ellenkező irányból. Később beláttam, hogy figyelmetlenek voltunk, mert a leírásban szerepel, hogy merre kellett volna mennünk, de későn olvastuk el. A pincéknél borokkal kínálnak. Mivel vezetek, nem iszok, csak megkóstolom egy-két korttyal.



Innen aztán már hamar megtaláljuk az iskolát, ahol még felfújható befutókapu is fogad minket.

A célban újra eszem-iszom, csokihegyek, lekváros és zsíros deszkák, tea, sportitalok várnak ránk. Háromféle kitűzőből választhatunk, az oklevél is tetszik. Mindannyian nagyon elégedettek vagyunk a túrával. A rendezés példás, a szalagozás bár nem volt tökéletes, de azért nagyon sokat segített, az ellátás szuper, az útvonal gyönyörű és egyedi. A táv kicsit többnek tűnik talán, de az biztos, hogy a terep nem volt könnyű, jóval több időt és energiát vitt el a túra, mint amivel előzetesen számoltunk. Ez nem egy könnyű harmincas, maradjunk annyiban. Igazi kis kuriózum túra. És ami a havat illeti... Ha ezek után mégsem lesz tél, úgy mint tavaly történt, akkor is elmondhatom, hogy de bizony volt tél. Igazi, hamisítatlan. A Mátrában, 2007. november 17-én.



qvic

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESŐ


településen

HIRDETÉS

Szállás AJÁNLATAINK

KIEMELT AJÁNLATUNK

3Patak Panzió

PARTNER

Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplő tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítők engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum Google PageRank

Oldal tetejére