2017. március 24. péntek (12. hét) van, köszöntjük Gábor, Karina nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Erdei óvoda - Mátra Manók zöld csoportja
2007.10.08.-2007.10.13.

2007. október 08., hétfő

I. nap
Az októberi reggel hűvös időjárással, de napközbeni kellemes hőmérséklet, s szikrázó napsütés ígéretével köszöntött ránk. Miután kisebb-nagyobb bonyodalmak árán sikerült összegyűlnünk, indulhattunk is az erdei oviba.

Mátrafüreden az autóbusz-megállóból a madárerdő felé vettük utunkat.
Köszöntöttük a természetet Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra c. versével.
Kényelmes reggelizés után 9 órára jött vezetőnk, a Bükki Nemzeti Park Mátrai Tájvédelmi Körzetének munkatársa, hogy körbekalauzoljon bennünket a bemutatóhelyen. Miután kiokosodtunk a madarakból, a Pipis-hegyi repülőtérre indultunk, hogy továbbgyarapítsuk a levegővel kapcsolatos ismereteinket.
Kicsit késésben voltunk, így bevállaltunk egy négykézlábas emelkedőt is.
A reptér szélén Maka Zsolt várt bennünket, már kiterített paplanernyőjével. Mivel nem volt elegendő a légmozgás, varázsoltunk szelet verseléssel. Elég jól csináltuk, mert pár próbálkozás után – miután már egészen ügyesen tudtuk visszaigazítani az ernyőt kiinduló helyzetbe, anélkül, hogy kárt tettünk volna benne – elég erős volt a szél, hogy Zsolt „szárnyra” kapjon, s hatalmas ovációnk, s irigykedésünk közepette igaziból repüljön.
De nem tétlenkedtünk mi sem: játszottunk váltó- és sorversenyt szalagröptetéssel, hajtogattunk papírrepülőt, s rendeztünk nekik távolsági versenyt, barkácsoltunk szélforgókat, melyekkel tapasztalgatni lehetett a szélirányt, az erősséget. Külön gyűjtöttünk dolgokat, amit elvisz, s amit nem visz el a szél. S persze közben csomó tudományos ismerettel gazdagodtunk. (Mi az a szél, miért, hogyan, miből kerekedik stb...)
A visszavezető úton a Sár-hegyi tanösvény szakaszán a bemutatótáblákon azonosítottuk a látottakat: mókust – egy példánya sokáig produkálta magát nekünk –, az erdei siklót, a csuszkát, a boglárkalepkét, a fákat terméseikkel, s az egyéb jellemző növényeket.
Búcsúztunk a naptól élményeink sorolásával, s erdei ovis versünkkel.
Kellemesen elfáradva érkeztünk meg a tartalmas „levegős” nap után.

II. nap
Irány az ország teteje!
Kékestetőre megérkezve konstatáltuk a hűvösebb hőmérsékletet, betájoltuk magunkat déli és északi irányban is a sípályák tetején, aztán elindultunk a lejtőn lefelé... az északkeleti oldalon, úgyhogy lassan haladtunk. A montán bükkös a maga vastag zizegő avartakarójával, a sziklakúpok, a kifordult fák gyökérzetrajzolata sok megfigyelnivalót adott, így meg-megállva jutott idő pihenésre is. Mivel témánk a domborzat volt, „élőben” figyeltük meg, milyen is az a nyereg, a szakadék, a völgy, a síkság stb.
Aztán leereszkedtünk a Sötét-lápa szerpentinjén a Gabi-halálához, - útközben elhaladva egy kőfolyás területén a jégkorszakból ittmaradt páfrányfajtákkal ismerkedtünk –, majd rövidesen elérkeztünk a Mátra legnagyobb forrásához, a Petőfi-forráshoz. Aki kíváncsi volt, megkóstolta vizét, s érezhette a víz erejét, amíg egyensúlyozva tartotta a poharat. Mivel a „Főnök-forrás” a Pisztrángos –tó fölött van, meg is érkeztünk játékaink színterére.
Kipróbáltuk, milyen a békaperspektíva, játszottunk gólyásat-békásat, esőjátékot, fogócskát, s nagyítóinkkal és éleslátásunkkal mindenekelőtt megcsodáltuk ezt a különleges élőhelyet. Utunkat a piros kereszt jelzésen folytattuk a Kőris-mocsárig, amiből egy óvodás csak a sással benőtt tavat látja, pedig szintén különleges élővilága van.
Kicsit rövidítettünk a sárga kör, majd sárga sáv jelzéseken a Honvédüdülőig, mert már fáradtak voltak az apró lábak.
A buszon többen elaludtak, a kristálytiszta friss levegő, s a kilométerek megtették a magukét.
Egy biztos! A „domborzatot” a maga bőrén (lábán) kitapasztalva mindenki megjegyezte!

III. nap
Egy kis lazítás!
Rövidebb nap időben, km-ben, elfoglaltságban, kicsit későbbi indulással (930)
(De jól is esett kicsit Legózni a szőnyegen, hogy hiányzott már!)
Úticél a Gyöngyös-Nagyrédei-víztározó, vagyis a Gyöngyösi-tó. A Dombra felérve beazonosítottuk városunk nevezetesebb – s főleg magasabb – épületeit. Megtaláltuk, ki hol lakik, köszöntöttük a természetet őszi versünkkel. Aztán gyors tízórai következett a szöcskéktől hemzsegő füves területen, hogy máris indulhassunk a vízpartra. Ott megfigyeltük a másfajta növényzetet, ismerkedtünk azok neveivel, kitaláltuk az okokat. Vizsgáltuk a tó vizét szabad szemmel, mikroszkóppal, az iszapmintában apró élőlényeket kutattunk. Érdekes volt megfigyelni a gázlómadarak lábnyomait a sárban.
Nagyon csöndben jutottunk el a ligetig, hogy a horgászokat ne zavarjuk. Útközben a felszerelésüket, s a csalifajtákat is láthattuk. A ligetben a „vak sárkány” játék aratta a legnagyobb tetszést, de a fűben oldalt legurulás se volt rossz. A gáton aztán hosszan elbeszélgettünk a víz szerepéről az emberek életében. Ismereteinket a vízről egy feladatsor szerint elkészülő rajzzal zártuk.
Visszaérkezve az oviba nagyon jól esett a főtt meleg ebéd, még ha kicsit később is volt a megszokottnál (14 óra). A „kicsit lepihenünk” gondolata viszont nagy nem tetszést váltott ki. Ennek ellenére a mese után – pár kivétellel – mély álomba merültek a kis vízügyi szakemberek.

IV. nap
Ezen a napon Mátraháza környékét jártuk be, az erdőt, s annak változásait figyeltük meg.
Megérkezve Mátraházára gyorsan megtömtük a hasunkat, aztán elindultunk a zöld négyzet jelzésen. A Nagy-Hidas-bércen gyönyörű bükkosben haladtunk, úti gallyunkra ezért szürke fonalat tekertünk, s bükklevelet és „bikkmakk” kupakot erősítettünk, hogy emlékeztessen bennünket az erdő itteni arculatára. (A terep jó lehetőséget adott a második napon tanultak tudatosítására. Nagyon örültünk, hogy maguktól vették észre a domborzati formákat, s egymással versengve sorolták is, hogy éppen min haladunk, mit látunk.)
A zöld kereszt jelzésre áttérve a „Hat ökör-urá”-nál az erdő képe megváltozott. Tölgyerdőben jártunk, s máris tekertük botunkra a sárga fonalat tölgylevéllel. A Nagy-völgyben haladva erdőirtást láttunk hagyásfával, sok-sok magoncot ruháinkba kapaszkodó cserjékkel. A Nagy-patak mellett haladni, s többször átkelni rajta nagyon jó dolog volt. Hogy emlékezzünk rá, úti botunkra tekertünk is egy kicsit a kék fonalból. Nem mentünk végig a völgyön, mert célunk nem Lajosházára jutás volt, inkább a Tetves-rétre igyekeztünk, így az Erős oldal tövében a Rakott-úton (zöld háromszög jelzés) áttértünk a sárga négyzettel jelölt ösvényre.
Hát... ez nem túl barátságos szakasz. 400 m távolságon 95 m szintemelkedést kellett legyőzni. Ettől szó szerint kidőlt a csapat. Ezért fekvő pihenőt tartottunk, mesével, beszélgetéssel – természetesen az erdőről. (szerepe, állatai, növényei, a fa szerepe életünkben stb,stb.) Miután mindenki újra megtalálta önmagát, a Bükkfa-kútig már kellemes sétát tettünk. A forrást lelógó kék fonallal jeleztük botunkon. Kicsit megpihentünk a gyönyörű padokon, amit az erdőgazdaság helyezett ki a forrás mellé. (Sajnos a vizét nem tudtuk megkóstolni, nem jött egy csepp sem.)
Aztán kicsit mentünk a sárga háromszögön, kicsit a sárga kereszten, és már el is érkeztünk a világ legcsodálatosabb rétjére, ahol már pattogott a tűz, s a sült szalonna zsírjával lecsepegtetett kenyér készült, mindenféle finom zöldségekkel.
Gyorsan tekertünk zöld fonalat az útvonalbotunkra, pár fűszál kíséretében, még egyszer megfigyeltük a három ismerős fát kérge alapján, s vettünk is kérgükről lenyomatot (bükk, tölgy, gyertyán)
A legeslegfinomabb étel a sültszalonna-zsíros kenyér! Aki nem hiszi, járja végig a fentebb említett útvonalat, mindjárt igazat ad nekünk!
Köszönjük a szülőknek, hogy megszervezték ezt a hangulatos ebéd-uzsonnát nekünk.
Jó volt énekelni a tűznek kicsit, de aztán csak haza kellett jönni, mert a gyerekek többségét itthon várták.
Igazán tartalmas, tapasztalatokban és mozgásfejlesztésben is jelentős négy napot töltöttünk együtt. S nem is baj, hogy az óvónéniknek is kell iskolába járni időnként, legalább szegény óvodások kipihenhetik magukat – erre pont alkalmas a pénteki nap.

V. nap
Na, de ami késik, nem múlik!
Az Ötödik napot csak nem hagyjuk el!
A Föld mélyének látnivalóit indultunk megcsodálni – együtt a szülőkkel – szombaton. Igaz, ehhez kicsit utazni kellett, s a pénztárcát is szélesebbre kellett nyitni, de reméljük: aki velünk volt, úgy gondolja, hogy megérte.
Miután teljesen átutaztuk szép fővárosunkat, a Budai-hegyekben a Pál-völgyi-barlanghoz igyekeztünk. A mi csoportunk indulásáig élvezhettük a „friss” szelet; akinek szerencséje volt és sorra került, kipróbálhatta az alpinista kötélmászást, a többiek a kőzetekkel ismerkedtek közelebbről – csúszva, mászva időnként a régi kőfejtő tövében.
Bent a barlangban megtapasztalhattuk a járatok zeg-zugosságát, időnként szűkösségét, a nyirkos hűvösséget. Próbáltuk mi is felfedezni a formákat, amiket vezetőnk sorolt a képződményeket megnevezve és számolgattuk a barlang ajándékát, a vízcseppeket, amik éppen ránk estek. A gyerekek szerint a legjobb a létrán mászás volt (bár szerintem volt, akinek csak utólag), ez a barlang olyan „igazibb barlang” hatású volt, míg a másik, a Szemlő-hegyi inkább „oktatóbarlang”-ként marad emlékezetes.
Ott jó volt, hogy gyerek- és felnőttcsoportra osztódtunk. A kisebb létszám már eleve jobban adja az intenzívebb megfigyelés lehetőségét, s a kicsik vezetője igazán értette a dolgát.
Így bármikor felismerjük most már a mészkövet (amit mi is csináltunk játékiból), a borsókövet, sőt a kalcitkristály rétegeit is (mi képzeletben kakaóporral játszottuk a folyamatot).
Itt is felfedeztük a formákat. A „boszorkánynak” énekeltünk is, jó messziről, s mi is hallhattuk, milyen szépen terjed a hang a nagyteremben. Végig lámpázhattunk, ami eleve jó játék egy hatévesnek. De a barlangi sötétség megtapasztalása sem mindennapi élmény. Elbúcsúzva a borsóktól, karfioloktól, a jegesmedvétől, jéghegytől és süllyedő hajótól, még egy versenyfutás is következett kifelé.
A bejárat tetején tisztelettel adóztunk az életüket vesztett barlangászok emléke előtt. A dombról körbenézve szinte a lábunk alatt hevert a város, s milyen érdekes volt ez a maroknyi kis természet a társasházak gyűrűjében.
Újabb értékes és emlékezetes élmények birtokában utaztunk haza.

Remélem – és kívánom –, hogy mindannyiunk épülésére szolgált ez a pár nap, ami csakis a természetről szólt.

Talán így megtanuljuk tisztelni,

értékelni kincseit,

s vigyázni rá – a magunk érdekében!

Tóthné Kelemen Mária

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESŐ


településen

HIRDETÉS

ELFOGADÓHELYEK

KIEMELT AJÁNLATAINK

Hegyilevegő Panzió
3Patak Panzió
Emma Vendégház

PARTNER

Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplő tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítők engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum Google PageRank

Oldal tetejére