2017. május 25. csütörtök (21. hét) van, köszöntjük Orbán nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Vadrózsa 50

2007. augusztus 25., szombat

Szeretem Rózsaszentmártont. S hogy miért? Talán azért, mert az első sikeres teljesítménytúrám emléke fűződik ehhez a településhez, nevezetesen a Vadrózsa 20 a 2002-es esztendőből. Netán azért, mert észrevétlenül lopózik szívbe itt a táj és falu. Talán a hely közelsége, a hazai terep az oka, vagy a rendezők szívvel-lélekkel való hozzáállása a túrájukhoz és a túrázókhoz. De talán mindez együtt, itt a Mátra lábainál.

Eddig 20 és 30 km-es távokon rendezték meg ezt a túrát, idén első alkalommal 50 km-es táv is ki lett írva, ami hónapokkal előre jelezte számomra, hogy ez a szombat engem hol talál. Kíváncsian vártam milyen pluszt tudnak adni a rendezők a 30-as távhoz képest, főleg útvonalban, mert a szervezést ismertem, s kellő okom volt annak megszokott színvonalában bizakodni. Nagyon örültem, hogy a kiírásban 1875 m szintemelkedés szerepelt, s ez bizony már keményebb kategóriának számít. A túra igazából két komolyabb kihívása lebegett szemem előtt: a Muzsla és a Nagy-Hársas. Tudtam, nem lesz könnyű.

Szokás szerint többen jöttek az egyesületünktől, voltunk vagy félbusznyian. A rajnál mindenkinek jutott a zsák almából, amit az egyik túratársunk hozott a csapatnak. Nagyon kedves meglepetés volt ez számomra. Ferivel ketten neveztünk az ultramaratoni távra, a többiek a rövidebb távokon indultak. Feritől szokás szerint már az elején lemaradtam, úgyhogy felkészültem ötven km magányra. Rózsaszentmártont elhagyva előzgettem egyesületünk túrázóit, egészen Annáékig. Többszöri sikertelen előzés után két eshetőség maradt: vagy annyira nem vagyok formában, hogy a rövidebb távon túrázók is simán lehagynak, tehát félszáz km sikeres teljesítése forog itt keményen veszélyben, vagy egyesek húsz/harminc km-en is világcsúcsot akarnak menni... Ez utóbbival máskülönben semmi bajom sincsen, de ha mégis az első áll, akkor van okom nagyon nekiszontyolodni, persze tudván hogy az se világvége, ha olykor a Mátra győzi le az embert s nem fordítva, de hát akkor is...

A 397 m magas Somlyóra hamar felvitt vagy a lelkesedés vagy a lendület, hogy aztán a hegyecske másik oldalán szaporázva tudjak ereszkedni a nem messzire fekvő bányatóhoz. Útközben rövid szakaszon két messziről jött túrázóval beszélgetve haladtunk, majd egy fővárosi ismerőst, Robit kellett útba igazítanom a széleskői ellenőrző ponthoz. A tónál szőlővel vártak minket a pontőrök, egy fürtöt felmarkolva hamar indultam tovább, ismét csak egyedül. Nem nevezhetem túl édesnek gyümölcsömet, de kicsit se. Azért csak megettem, de sokszor jutottak eszembe a pontőrök szavai: „Igaz borszőlő, de csak ilyet tudtunk lopni...”
Az Eszter-forrásnál lévő ponton viszont sikerült olyan szőlőfürtöt választanom, amely már nem okozott ilyen kellemetlen csalódást. Így szőlőt eszegetve, aszfaltút mentén értem Szurdokpüspökire, ahol a 30-as táv útvonala a Nagy-Hársas felé tér. Nekem azonban át kellett lábalnom a falun, hogy elébe nézhessek a túra küzdelmes részének.

Valami irdatlan meleg volt a Muzslára fölfelé, amit a kopár hegyoldal kisebb erdőfoltjai sem igazán tudtak enyhíteni. Napkalap alatt, kézben másfél liter vízzel izzadtam felfele a Mátrabércről ellenirányból ismert úton. Horka-tető, Kis-Koncsúr, Nagy-Koncsúr – ezeken a kisebb csúcsokon át vezet az út a 805 m-es Muzslára. Szenvedtem melegtől, emelkedőtől, lépéseim lelassultak, de ahogy körbetekintettem, láttam, mások is így lehetnek. Pont ugyan nem volt a hegytetőn, de megálltam hátizsákot bontani, hogy abból egy kiflit vegyek elő. Falatozás közben arra gondoltam, hogy egy ilyen kaliberű túra komolyabb táplálékot igényelne, hát majd legközelebb... A soron következő ellenőrző pont alant a nyeregben várt, ismerős pontőrrel és három csokis szelettel. Innentől egy budapesti lánnyal túráztam, akinek csak órákkal később a célban tudtam meg a nevét. Judittal a rajt óta előzgettük egymást, ami közel azonos menetsebességet feltételezett. Beszélgetéssel enyhítettük mindkettőnk eddigi magányos vándorlását. A Prédikáló-tetőn szúróbélyegző volt, pontőrök nélkül. Mondtam is a túratársnőmnek, hogy a célban majd ne felejtsek el szólni:
– A Prédikáló-tetőről én hoztam el az utolsó kilógatott szúróbélyegzőt, nem tudom az utánam jövők mivel tudják majd igazolni, hogy ott voltak... Legközelebb többet kéne kitenni, hogy jusson mindenkinek.
János vára alatt a meredeket sikerült egy kisebb eséssel és egy féltenyérnyi horzsolással letudni, ami igen szép teljesítmény a bakancsom tükörsimára kopott talpának figyelembevételével. A Tilalmas-tető allergiás pontőrének csalódást kellett okoznom, hogy bennem nem sorstársára akadt, miután egy marék papírzsebkendőt dobtam ki a szemeteszsákba, amikbe homlokom verejtékét törölgettem útközben. Innen számomra is ismeretlen szakasz következett. A P+ jelzésen, Lapostanyán sok kis mangalica malackát láttunk, majd ismét a műúthoz, s az Eszter-forráshoz értünk. A pontőr volt olyan rendes, hogy teljesen megtöltötte 1,5 literes palackomat vízzel, mert hogy az igencsak megcsappant vízkészletemmel a Nagy-Hársasnak nem szívesen indultam volna neki. Itt újabb finom szőlőt vételeztünk az útra, majd ismét Szurdokpüspöki felé vettük az irányt. Az utolsó keményebb falat következett. Lemaradtam a túratársnőtől, aki lényegesen jobban bírta az emelkedőket. A tornyot a Nagy-Hársas tetején zárva találtam, pedig talán a szintemelkedés métereinek így a végére jutva egy felmászást is megkockáztattam volna. A nehezén túljutva megkönnyebbülten ereszkedtem lefelé, s a Hármashatár után újabb túratársra akadtam, egy fiatal fiúval lépkedtünk a pincék felé. Az ellenőrző ponton értem újra utol Juditot, bélyegzés és egy kevéske finom bor után hármasban mentünk a cél felé. A templom mellett tüzetesebben is megvizsgáltam az 56-os emlékművet, ami már reggel a buszról is nagyon tetszett: egy derékba tört kopjafán lóg a lyukas nemzeti trikolór. Jó tempóban átvágtattunk a falun, s 18:42-kor a célban ülő hölgyeknek átadtuk az igazolófüzeteinket. Bőven a 12,5 órás szintidőn belül, 10:52 perc alatt sikerült a teljesítés, 4,76 km/h-s átlagsebességgel. A horgásztónál slambuccal várták a túrázókat, mindjárt kétfélével, hagyományossal és vegetáriánus változattal. Ez utóbbiból egy tányérral megettem, nagyon jólesett, mint ahogy ez az ötvenes túra is.

Szőke György

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESŐ


településen

HIRDETÉS

ELFOGADÓHELYEK

KIEMELT AJÁNLATAINK

Darázshegyi Panzió
Hegyilevegő Panzió
Emma Vendégház

PARTNER

Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplő tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítők engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum Google PageRank

Oldal tetejére