2017. szeptember 25. hétfő (39. hét) van, köszöntjük Eufrozina, Kende nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Mátrai Csillagok (a seprű szemével)

2007. május 27., vasárnap

Pár órája értem be a célba egy 11 órás rohanás, meg ami előtte volt, a négyórányi felfokozott hangulatú várakozás után, de nem bírok aludni. Megpróbálom hát leírni, hogyan éltem meg ezt a sokunk számára oly nagy eseményt, amit négy éve találtunk ki, s ma már nem az a kérdés, hogy megszervezzük-e jövőre is, csak az, hogy hogyan lehet jobban megcsinálni. Mert erre szükség van, erre sokan számítanak!

„E világon, ha ütsz tanyát...”


Eleinte szerveztem és rendeztem, tavaly a nagy sárban, az erdőben a kislányommal vártam a mindenre elszánt túrázókat, most pedig a seprű szerepét sikerült megkaparintanom.
Aki mindig egy poszton van, nem is tudja elképzelni, milyen más ugyanaz, a másik szemével!
Megpróbáltam úgy seperni, ahogy eddig azt másoktól követeltem. Éppúgy, mint a szemétszedésnél, ahol az idén végre én is kijutottam a terepre, s érdekes módon a mi csapatunk sokkal több, nem a természetbe illő dolgot talált, mint akik most voltak ugyanott tizenkettedszer...
Lehet, hogy néha a minisztereket is ki kellene vinni utcát söpörni, az utcaseprőknek meg megmutatni, hogyan néz ki egy minisztérium belülről?!

..."mert lószar az élet és mi vagyunk a verebekcsipegetjük, csipegetjük, mert az egész a miénk, nem lehet...”(Dinnyés József dalának szövegrészlete)

Csakazértis!


Háromnegyed tízkor, mennydörgéssel és villámlással kísérve indult a Sár-hegynek a kis csapat: három túrázó, a közepes távot seprű lányok, és én. A túrázóknak már égett talpuk alatt a föld; egész-napos kőműves-munka után Szegedről jókora késéssel értek Gyöngyösre, hogy ily módon vezessék le a hétköznapok feszültségeit, s így alig tudtuk a tempójukat felvenni. Köztük masírozott a tízéves Peti, történetem hőse is. Fejlámpája egy magasságban billegett a felnőttek kézilámpájával, nekem ez éjszakán e három imbolygó fénypont pótolta a mátrai csillagokat. Hátrányuk felét a Szent Anna tónál már lefaragták, de amíg mi a számunkra érthetetlen módon fázósan-mogorva pontőrökkel egyeztettük az indulók, s a már ide sem értek rajtszámait, ők gyorsan tovább masíroztak. Nem is értük utol őket Mátrafüredig, ahonnan viszont visszanézve hat kis lámpát láttunk a reptér felől, a szánkópályán lefelé billegni; s bizony ők is köztük voltak. Pedig a két felnőtt tapasztalt teljesítmény-túrázó, a Mátrában is sokat jártak már, de iramot menni nem lehet egy kisregény terjedelmű, bár kínosan precíz útvonal leírást böngészgetve...Ilyenkor az ember a többiekben bízik, ha pedig nincs előtte éppen senki, az orrát követi a nagy sötétben.
Mátrafüreden elváltam a lányoktól, megkérve őket, hogy kérjenek türelmet a pontőröktől, lehet, hogy jócskán megkésünk, nehéz éjszaka áll előttünk (is). Kis erőgyűjtés és emlékidézés a bazársoron (mármint a felnőttek részéről; Peti még az itt vásárolt kisautóra sem tudott visszaemlékezni...), így a Benevárra fél órás hátránnyal érkeztünk. Sanyi bácsi és Zsuzsi nagyon kedvesen fogadtak, a tűz is még vidáman pattogott, s belénk tömték a maradék szőlőcukrukat. Innen folytatódott a kemény kaptató, de az iramból nem engedtünk. Vonakodva vallottam be a srác egyre sűrűbb kérdéseire, hogy milyen messze még a Kékes (a Remete-barlangnál mondott fél órából talán fél óra múlva lett húsz perc), de Zoltán, az apuka nagyon figyelt a fiára: több rövid szünettel és sok beszéddel törte a monotonságot. A Tető étteremnél erős szél fogadott, az eső is állandósult, s átizzadt testünk gyorsan átvette a pontőrök, valamint a túrát itt feladó, két huszonéves srác vacogását.
Éjfél után két óra volt, túl voltunk a szint nagyján, de még csaknem huszonöt kilométer várt ránk, s a srácon itt már látszott, hogy a szervezete már csak a pihenést kívánja - alig tudtunk egy kis energiát beletömni. A hangulatát egy kis időre feldobta, hogy Zoli az otthonaggódó anyukát is felhívta, akinek nagy öröm volt eldicsekedni az éjszakai Kékessel.
Nagyobb szünet után a kellően síkos sípályán csúszkáltunk le Mátraházára, ahol Jutkáék magnézium-itala segített valamit az izmoknak, gyerünk, innen már csak lefelé! Néhány kis pihenővel értük el a Hanák Kolos-kilátót, majd a Muzslát, de a csoki és a keksz itt már bontatlanul került a táskába. Négy óra volt, s bár a felhős ég nehezen engedte át a pirkadatot, a szürke kis derengés és az egymást ébresztgető madarak füttyei jelezték, hogy gyorsabban közeleg a reggel, mint a cél.
Itt kezdtem pedzegetni, hogy milyen nagy dolog volt idáig eljutni, s hogy innen már közel Gyöngyös... Tudod, mit mond erre? - kérdezi tőlem Zoli. "Végig fogom bírni, nem mehetek haza kitűző nélkül! Mit szólna a Nagypapa, akinek megígértem?!" Sokáig nem tudtunk erre válaszolni, a kis gyerek nagy lelke beragyogta a kihalt füredi utcákat.
A Kozmáry kilátó viharvert személyzetét gyorsan haza engedtük, s ott tudtuk Neki elmagyarázni, hogy a többieket is haza kellene engedni, nagyon rossz már továbbvárniuk ránk egy ilyen hosszú éjszaka után, s Ő meg a kitűzőt már így is kiérdemelte, várják vele a célban. Azt a boldog és tiszta mosolyt, amivel ezt nyugtázta, nem tudom elmesélni. Így csak a tiszta és boldog gyerekek tudnak nézni az emberre, ekkora ajándékot csak Tőlük kaphat az ember. Ezzel rohantam tovább, hogy kiengeszteljem a még mindig hűségesen a pontjukon várakozó társaimat, de aligha tudtam elmagyarázni, miért kellett nekik eddig túlórázniuk...
Nyolc óra is elmúlt, amikor az utolsó pontot is lebontottuk, s a két huszonéves sráccal elindultunk a város felé. Mi is ilyenek lehettünk, amikor tizenöt évesen egy hirtelen ötlettel nekivágtunk a Mátrabércnek, mosolyogtak a történetemen.
Igen, bizonyára mindannyian voltunk egyszer, valamikor tiszták és bátrak; ma már csak annyit tehetünk, hogy a gyerekekben őrizzük a csillagok üzenetét.
S akkor, talán lesz értelme, hogy voltunk.
Detk, 2007. május 28.

mervalaci

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESŐ


településen

HIRDETÉS

ELFOGADÓHELYEK

KIEMELT AJÁNLATUNK

Emma Vendégház

PARTNER

Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplő tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítők engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum Google PageRank

Oldal tetejére