2017. március 23. csütörtök (12. hét) van, köszöntjük Emőke nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Mátrabérc 2007

2007. április 14., szombat



Hol is érdemes kezdenem...? Talán ott, hogy tavaly a Kinizsire készültem, és úgy éreztem, nem gyilkolhatom szét magam a ’Bérccel. Aztán a sikeres K100 után azonnal eldöntöttem, hogy 2007-ben nekiveselkedem életem első Mátrabércének is, aztán újra K100. A felvezetés kicsit szélsőségesre sikeredett – egy feladott Téry50, majd egy kellemes és tavaszillatú Bakony50 után kegyetlenül fárasztó sivatagi road-show a kiskunsági Petőfi70-en. Utóbbi váratlanul nagyon lemerített, és tartottam is tőle, hogy nem teljesen fitten ugrok neki az év egyik legjobban várt erőpróbájának. Most akkor jól elmondom, hogy eme félelmem beigazolódott-e.


A rajtba való eljutást a gyöngyösi JET-kúthoz hitelesített különbusz igénybevételével oldjuk meg. Lakótelepi parkolót választunk, ellentétben a túratársak többségével, akik megszállják a SPAR-parkolót, holott tudják, hogy az a vásárlóké. A mozgássérült helyeket sem kíméljük, furcsa ez 56 km-re és 2900 m szintre készülő sportembereknél. Sikerül is negyedórás késéssel indulnunk, miután a parkoló kiürítését, tetszik vagy nem tetszik, végre kellett hajtani. Persze nem mindenki veszi a fáradságot, kár.
A szervezést az idei Téli Mátrán már volt szerencsém megismerni, de az, hogy a busz ülőhelyeinek megteltekor egyszer csak előrántanak a mellényzsebből egy második járművet, még így is őszintén meglepett.


Szűk egyórás utazás után mérsékelt tömeg a rajtban, a rajtidő vége nem annyira népszerű, mint az eleje. Kissé elszorul a szívem a siroki vasúti megálló jelen sorsára gondolva. Sohasem utaztam a Kál-Kápolna – Kisterenye vonalon, lehet, hogy már nem is lesz rá lehetőségem.
7.10-es rajtidő, kicsit izgulok... Nehéz nap lesz, nem kétséges.


Soha nem jártam eddig a Sirok-Kékes szakaszon (az OKT még nincs célkeresztben..), így hát csak azt tudtam, hogy jobbára felfelé kell megtenni 20 km-t. A tömeget már megúsztam, így még a létráknál sincs különösebb sorban állás, jó iramban, gyönyörű helyeken haladok, közben egy boxkiállás, majd megszabadítom magam a pulóvertől. A fehér póló és a karimás sapka kiváló választás, meleg lesz. Kalapos-tető, majd Gazos-kőn az első igazi tátottszájas szerteszéjjel-bámulás. Később több helyről látszik két fő úticél, Kékes és Galyatető.

Domoszlói-kapunál hideg víz egy jó nagy tartályból, Oroszlánvár ijesztően meredek, huhh. Beépítem arcomba az első csokit, és nekivágok. Előzgetek, sőt kikerülök, botrányosan gyorsan felérek, fent az első nagyobb tömeg pihenésszakmailag megkezdi az összeomlás elleni harcot. Azonnal indulok, 5-ös átlag a cél Kékesig. A túra egyik legszebb szakasza, folyamatosan liftezünk Sas-kőig, csodálatos kilátások, majd csúcstámadás. Most sokkal könnyebben ment, mint januárban. Fent jólesik a zsákos leves, nincs meg a tervezett idő, de nem pánikolok, 10perces pihenőt iktatok be, folyadékvásárlás, telefon haza, „minden rendben, Galyán újra hívlak”.

Kezdődjön a tánc, irány a sárgán Sombokor. A hátizsákban ott lapul a bicikliskesztyű, de nem veszem elő, nehogy elessek már. Aztán persze hogy két akkorát zupálok, hogy jól lehorzsolom mindkét kezem, hirtelen egy kicsit kedvetlenné válok, kénytelen vagyok az értékes vizet egy kis sebtisztításra elhasználni. Valahogy csak leérek, gyors fogáspróba, vajon a botmarkolatok mennyire fognak zavarni... Szerencsére semennyire, ismét belehúzok, ismerősként köszöntöm a nagy hordót, majd az országúttal párhuzamosan haladva kicsit szánakozva nézem a csodaautóval suhanó városi turistákat, akiknek csak az aszfaltcsík jut ebből a csodából, amit Mátrának hívunk... Az úton való átkelésnél motorosok veszélyeztetik sikeres és szerény életemet, még csak nem is anyázok, hadd sportoljanak a srácok, kell az a kis mozgás. A Csór-hegy szintén keményen néz ki, ezzel már meg is szenvedek egy kicsit, de még mindig jól állok, erővel és idővel egyaránt. A volt kilátó elkeserítő látvány. Galyatető előtt monumentális frissítőpont, betermelek pár jaffaszörpöt, vizet is vételezek. A P+ meghozza a mozgó ep-t is, a fiatal pár kicsit már nyűgös, régóta szolgálatban lehetnek. Egy farakás mögött újabb boxkiállás, de ezúttal nagygenerálos, már csak egy kis hasmenés hiányzott. Megkönnyebbülve támadom Galyatetőt, a parkolóba felérve nem tapasztalom a tömeget, alig néhány autó. Pecsét után azonnal indulok, az idős pontőrnéninél laikusok érdeklődnek a teljesítménytúrázás számukra megdöbbentő és ismeretlen jelenségéről. A Gertrúdban 50 Ft a wc... ingyen sz..tam negyedórája, tehettek egy szívességet. A kilátót most kihagyom, nincs idő. TéliMátrás nosztalgia nem oly’ nagyon régről, csillagvizsgáló, nem láttam csészealjat most sem. Asszem elvitték, tudták, hogy visszajövök. Nagyon süt most már a nap, sokat iszom, enni viszont nem nagyon megy. A sípálya alján teázópont, brutál jólesik a forró. Várható, hogy azonnal gondjaim akadnak, betámadom az udvari pottyantóst. Még a végén egy rohadt hasmars tesz be a szintidőnek.

Vörös-kőn egy pillanat alatt fent vagyok, kilátó persze itt is sztornó, majd egyszer máskor, az idős pontőr úrral váltok egy-két szót, aztán tovább. Elvétem a S+-et egy szakaszon, de aztán csak megvan a kék is végre, belehúzok, viszont érzem, hogy lassan ennem kéne, mert baj lesz. Ágasvár előtt sétaturisták engednek el nagy tisztelettel – „Sirokról, fiatalember? -De onnan ám!” Kék háromszög, jön az egyik kedvenc hegyem, olyan szemtelen, cinikus..., mint én. Zergeként ugrálok fel a sziklákon, aztán neki az emelkedőnek, kutyás urat előzök, váltunk pár szót, a kutya jó erőben, a gazdája igyekszik lépést tartani vele. A csúcson kiváló panoráma, csoki az arcba bele, aztán csúszka fától fáig a turistaházhoz. Imádom, gyönyörű. Ilyen helyen érdemes élni. Vizet vételezek, fújok egyet, átlagot számolok. Bele kell húzni, még mindig a sombokori botladozást és a kényszerpihenőket próbálom behozni. A Csörgő-patakig őrült módjára futok le, aztán a piros sáv felmászik az út fölé, hát akkor én is. Ember nem járt ott aznap, vagy talán 10-en előttem. Mátrakeresztes, aszfalton le a faluba, a pontőr kislyányok nem akarnak továbbengedni. Éktelen haragra gerjedek, megkapom a pecsétet, miután meggyőzően érvelek a hátralévő 13 km-re megmaradt kerek 3 órámmal. Na nehogy már 4,5-es átlaggal ne alázzam le a Muzslát!! Keksz ás szörp, neki a pataknak. Hoppá, hol a pitában kell átmenni? Nem jövök rá, nincs idő, balra, a nemtommilyenkocsmaojjektumnál átugrálok. Hátulról egy idős úr navigál, hogy majd balra, hát persze hogy kipécézem magamnak a P+-et, vissza! Az idő meg szalad. Piros sáv, finoman, de kitartóan emelkedünk. Nagyon húzok, az út mellett túratárs... „ha előbb érsz fel, szólj nekik, hogy még jövök!” Aztán hirtelen erőmet vesztem, iszom többfélét, banánt és csokit dobálok a fejembe. Kicsit szarul vagyok, baj lesz. Erdész-rétnél görcsölök, Magne-B6. Meglátok pár embert az egyik emelkedőn, jól jön, mentálhigiénésen kicsit pánikba esésben vagyok. A cél mindig a következő ember utolérése. Ez már a Muzsla vajon? Na persze. Na és akkor most? Most már biztosan. Ez sem az. Háromszögjelzések találkozása, végre a lábánál vagyok. Most érzem először igazán, hogy elfogytam. Csigatempóban megyek fel, remegő kézzel nyújtom a lapomat a huncut kis pontőr-hercegkisasszonyoknak. 1 óra 35 percem maradt, most már nem lehet baj, de nyilvánvalóan bele kell fussak egy kicsit. A szűk ösvényeken készségesen engednek el a többnyire nyúzott, láthatóan erejük végét járó túratársak. Most már örülök a kisebb emelkedőknek, a lefelé-futásokat jó meg-megszakítani. A Diós-árok felett most lefelé gyűlölöm meg a korábban a Pásztó50-en megtapasztalt sziklás meredélyt, a lemenő nap viszont mit sem törődik szenvedésemmel, gyönyörű színekbe öltözteti a látóhatárt. Még egy kis kaptató ki az árokból, és végre célegyenes! Az órámat nézem, most már biztosan beérek időben. A templom után egy házból szurkolnak, mutatnak az iskola felé, hogy már nincs messze. A vége 12:46, ez kemény menet volt, büszkén lépek be a célba. Kitűző, oklevél (már megint megy minden, mint a karikacsapás), frissítek a már kipróbált szörpökkel az udvaron, és Zsolti barátomnak köszönhetően, aki ekkor már három órája végzett a túrával és visszaért Gyöngyösről a kocsival, mehetünk haza. Enyhén szarul vagyok, de nekiállok enni, simán bealszom a hazaúton, 10-kor pedig már a lépcsőházban botorkálok. Végre itthon, jó itthon.


Nagyon boldog egyszeres Mátrabérc-teljesítő vagyok.



rafter

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESŐ


településen

HIRDETÉS

ELFOGADÓHELYEK

KIEMELT AJÁNLATAINK

Hegyilevegő Panzió
3Patak Panzió
Emma Vendégház

PARTNER

Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplő tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítők engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum Google PageRank

Oldal tetejére