2017. április 23. vasárnap (16. hét) van, köszöntjük Béla nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Mátrabérc 2007

2007. április 14., szombat



Felhőtlen hajnalra ébredek és némi szállításügyi intézkedés után már Sirokon is vagyok, negyed hét környékén. Csípős, hajnali idő van, ezért inkább a kabát magammal cipelése mellett döntök, mint kiderült, abszolút feleslegesen. (Viszont jól nézhetett ki egész nap, szokásom szerint az ujjával a hátizsák fogantyújára csomózva.) Tehát: rajt, pontosan 6:15-kor, az indítást végző lány javaslatára még ráírom a nevemet is az itinerre, majd elindulok.


Tudatosítani kellene magamban, hogy rettenet sokat kell majd menni felfelé, sőt, hogy a lefelében sem lesz sok köszönet. Kicsit csodálkozom, hogy hol a nagy tömeg, tavaly öt egész perccel indultam hamarabb, és folyamatos menetoszlop volt már az elején. Nem kell azonban aggódnom, az enyhén harmatos réten, az országút elhagyása után már lehet kezdeni az előzgetést. Ez ugyanis egy ilyen túra, túrázók előznek meg más túrázókat, majd a leelőzöttek néha visszaelőznek, néha nem. Máshol is így megy, de a lépték itt nagyobb. Úgyhogy a Gazos-kőig tartó, folyamatos emelkedőnek egyetlen pillanata marad emlékezetes: az, amikor húsz méter körüli sor alakul ki egy erdészeti kerítés keresztezésénél, majd kicsit fentebb ugyanez. Innen visszanézve látni a párába csomagolt Sirokot, messzebb a Bükk hatalmas tömbjét, amott Recsk, Bátor, satöbbi. A hajtás viszont nem hagyja, hogy sokáig bámészkodjon az ember, az ajánlott időbeosztás eleve hajcsárként működik, ha valaki időtartalékot akar összeszedni, akkor még jobban oda kell lépnie. Ezt a taktikát követem én is, így hamar megérkezem a Jóidő-nyakhoz (szép kilátás dél felé, a hegyoldalra), majd kellemetlen emelkedő következik. Már elhagytam a pár évvel ezelőtti szomorú esemény emlékére állított emlékhelyet, amikor valaki előzése közben csak annyit hallok, hogy "akarsz te is olyan kopjafát?". Nos, nem akarnék egyelőre. Továbbhaladva, már a Jagus hátáról lefelé meglátom a Detk-Nagybátony 110 kV-os hálózatot, ez nem szakmailag érdekel most, hanem a Domoszlói-kaput jelzi előre, illetve az ott várható itatóspontot. Nem is kell csalódnom, finom, hideg vizet kapok. Már csak az Oroszlánvár van itt hátra, amely kényelmetlenül meredek emelkedőt képez, de csak véget ér egyszer. Fent pecsét, önkiszolgálós időfelírással (volt kiakasztva toll).


Sokan örülnek a csúnya emelkedő végének, de az igazi móka még csak itt kezdődik, nevezetesen a Cserepes-tető oldalára és a Nagy-Szár-hegy tetejére való felmenet. Kiérve ez utóbbi tetejére, ritka, páramentes panoráma mutatja meg a fél Mátraalját, beleértve a visontai hőerőművet is. Kellemes, néha emelkedő, néha lejtő út következik a Markazi-kapuig, majd a fő hegymenet, Kékestetőre. Közben sokan jönnek az ellenkező irányból, igyekszem félreállni mindenki elől – beleértve az engem előzőket is –, mutatva, hogy nem is sietek úgy igazából. A felfelé igyekvő hegyoldali ösvény amúgy is szép, van mit nézni. Így hamar felérek Sas-kőhöz, találkozom is múlt héten megismert, tűzszerész útitársammal, akivel a Lemaradás elején mentünk együtt. Itt is nagyon igyekezett, hamar el is lépett, én nem akartam (khm, nem tudtam) futni. A Sötét-lápa-nyeregig (ahol a K+ csatlakozik be észak felől) elsőrangú kilátás nyílik itt-ott, ezt követi kedvenc kaptatóm Kékesre. A csúcson levest és vizet adnak a síházban, iszom is vagy egy liter folyadékot.


Miután itt utolérem fent nevezett sporttársat, egy darabig együtt haladunk, igyekszem felvenni a tempóját. Ez megy is egészen addig a csudálatos lejtőig, amelyen már mentem le is meg fel is, és megfogadtam, soha többé ilyet nem teszek. Most azonban mégis, útitársam lazán veszi a dolgot, én majdnem elesek, ő pedig ellép. Az elején írt előzgetés című fejezet itt tovább bővül, innen már a Hanák Kolos túra leendő teljesítőivel közös úton haladunk, legalábbis a későn nevezőkkel. Hamarosan elérem a Mátra-nyerget, mindenfelé bóklásznak mindenféle túrázók, néhányan, itinerrel a kezükben a 24-es úton húznak éppen el Parád felé, pár térképolvasó társuk kiabálja őket vissza. A Csór-hegyre vezető emelkedőn kezdem igazán érezni a Kékesig tartó hajsza eredményét, a tetőn meg kell állnom enni-inni, nem várhatok a következő pontig.


Kellemesebb, hullámvasutazó rész következik, jobbra (észak) a Tátra mutatja magát teljes havas valójában. Itt viszont jó meleg van, főleg hegynek fel. Egy helyen a K+ jelzést alig páran követik, pedig csak némi gallyon kell átlépni, onnan elég jó az út. Még egy barátságtalan emelkedő, és máris a soron következő itatóponton töltik szorgosan a jaffaszörpöt, kapok szó nélkül vagy négy pohárral. Mindjárt jobb kedvre derülök, innen már nincs messze Galyatető, ráadásul a távot erdőben kell megtenni. Rögtön az itatás után pecsétet kapok a mozgó pont őreitől, időt itt nem írnak, nem is erőltetem. Végül, mintegy varázsütésre megjelenik Galyatető, rengeteg ember, emitt kirándulók tanakodnak, amott Kéktúrázók pecsételnek, és persze mindenfelé enyhén vagy erősen fáradt teljesítménytúrázók. A ponton idős pár pecsétel, egészen fürgén, igazolás után veszek a presszó kihelyezett tagozatán egy kávét és egy szelet csokit.


A Péter-hegyese kilátója felé rövid tájékoztatót tartok a túrabotok használatának előnyeiről, majd a gyakorlatban is megvalósítom ezt a bizonyos használatot. A kilátó kimarad, egyszer végigjövök erre fényképezőgéppel is (a Sirok-Kékestető szakaszt már egyszer végigfotóztam ősszel), annyira szép a kilátás. Enyhén hullámzó útszakasz, nagyon széles ösvénnyel – szabályos útnak is beillik. Egy elágazást benézek, itt ennek súlyos következményei vannak, mert magammal húzok vagy húsz sporttársat. Szerencsére úgy ötven méter megtétele után már korrigálok, a többiek kicsit csúnyán néznek. :). Már Piszkés-tető mellett haladok el, lefelé az úton megelőzök egy kis csapatot, egyikük valamit bömböltet kihangosított telefonon, hadd hallja meg ország-világ, micsoda zenét tud ő lejátszani a mobilon. Gratulálok, szép fialás. Szerencsére innen már nincs messze a teázó, ott hamar megiszok egy literke teát (fontos a folyadék pótlása), majd egynyomos ösvényre térve, kicsit lelassulva megyek Vörös-kő felé. A pontőr pecsétet ad és időt is ír. Eddig csak Kékesen néztem igazán rá az órára, ott is örültem, itt is örülök. Akkor most lehet lazábban sétálni.


Jobbra-balra szép látvány, kellemes erdei ösvényen, nem is kell több. Hamarosan kiérek a Kéktúra vonalára, kicsit nosztalgiázom: esős Kéktúrázás, tavalyi Mátrabérc és az őszi Mátra Bátra jut eszembe. Ez a szakasz sem könnyű igazán, előzni nem lehet, de másokat elengedni sem könnyű, azért igyekszem ez utóbbin. Néha engem is elengednek, bátorítanak, megköszönöm. Ágasvár emelkedői következnek, először a sziklás, tériszonyt előcsalogató terep, aztán már "csak" meredek emelkedő. A tetőn kisebb sor áll, legalább kifújom magam, a mögöttem lévő túratárs szőlőcukorral kínál, kedves gesztus, de most nem kérek. A tetőn az igazolást egy kis megálló követi, elsőrangú kilátás van az egész Cserhátra, a Karancsra és a Zagyva völgyére.


Innen válik küzdelmessé igazán a túra – végtelen lejtő, nincs benne köszönet. Nem csak a turistaházig tartó szakaszra gondolok, hanem egészen a Csörgő-patak eléréséig lévő, napsütötte, hosszú lejtőre. A patakvölgy igazi megváltás, itt hűvösebb van. Óriási kőtömbök hevernek a mederben, még látszik a néhány évvel ezelőtti rettentő áradás nyoma. Kicsit később a piros jelzés a szekérút feletti ösvényre invitál, elfogadom, úgysem járnak rajta sokan. Konkrétan sem mögöttem, sem előttem nincs senki, alant az úton viszont vannak páran. Nemsokára visszatér a piros sáv jelzés is az útra, majd kanyarog egy kicsit és végül újnak tetsző aszfaltút vezet be Mátrakeresztesre. A ponton nagy keletje van a málnaszörpnek, valamint a keksznek.


Átkelés következik a patakon, majd emelkedő, a mai utolsó. Igaz, ez legalább jó hosszú, egy darabon együtt haladok egy idősebb sporttárssal, majd csatlakozik DJ_Rushboy sporttárs is, nagyon jól halad, annak ellenére, hogy elég magas lázzal jött el a túrára. A Nyikom-nyereg előtt megáll egy frissítésig, mi továbbmegyünk. Nemsokára megint egyedül vagyok, amikor ismerős pólót látok meg magam előtt, tűzszerész sporttárs halad kicsit lassabb, de így is erős tempóban. Utolérem, innen együtt gyűrjük a kilométereket. A Muzsla következik, rövid pihenő, majd továbbhaladás. A hegyre való érkezés eléggé kiveszi az ember erejét, a sorban talán a harmadik csúcs maga a Muzsla, de addig mindet annak képzeli az ember. A táj nagyon szép, főleg még a Nyikom-nyeregtől visszanézve Kékes felé. Látszik majdnem az egész idáig megtett útvonal (kivéve az első 20 km). Viszont itt már annyi erő sincs bennem, hogy zavartalanul élvezzem a természetet. Lefelé megyünk, de mégsem egészen, még hátravan három kisebb emelkedő. A lejtőben megint nincs nagy öröm, poros, köves út egészen a Diós-patakig. Ráadásul nincs sok árnyék sem, és hiába a szép kilátás, a nyári idő, már csak a cél közelsége húz. A patak – most nincs benne víz – után még egy kis emelkedő, csak emlékeztetőül, hogy ez még mindig a Mátra. Innen már gurulva is be lehet érni.


Végül megjelenik a falu tényleges széle (a nyaralók nem számítanak annak), valamint az iskola. Célbélyegző, regisztráció, majd hihetetlen gyors oklevélnyomtatás. Gratulálnak a szervezők, gratulálunk egymásnak, nem mindennapi élmény volt ezen a túrán végigmenni. A frissítésnél ismerős sporttársak, váltunk pár szót egymással, aztán útitársam meghívására elmegyek a presszóba, lángos és babgulyás a menü, ezúton is nagyon köszönöm. Nemsokára azonban mennem kell a vonathoz, amely pár perccel hamarabb ér a megállóba, én jegyet veszek, felszállok és Usgyi, már robogunk is Hatvan felé...


Szeretnék még gratulálni minden táv minden teljesítőjének, ismerősnek és ismeretlennek egyaránt, valamint nagy köszönet jár útitársaimnak, hogy együtt mehettünk és a rendezőknek, hogy gördülékenyen, profi módon rendezték meg a túrát, amely tömegtúra jellege ellenére hangulatos, kellemes, bár nagyon nehéz esemény volt.



kekdroid

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESŐ


településen

HIRDETÉS

ELFOGADÓHELYEK

KIEMELT AJÁNLATAINK

Hegyilevegő Panzió
Emma Vendégház

PARTNER

Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplő tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítők engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum Google PageRank

Oldal tetejére