2007. április 10., kedd



Egész hétvégés Mátra, mitöbb Hidegkúti-turistaház és környéke. Az ország legszebb erdője címre is esélyes Muzsla, ami talán megmenekül a kiirtástól, mert megvédi a sas. Tökéletes tavaszi túraidő, majdnem 0 turista rajtunk kívül, sokadszorra bebizonyosodott, hogy az emberek nem tudják, hogy van ez a Mátra nevű hegység, ami a legjobb túracélpont itthon. Virágok hóvirágtól keltikékig, na és egy héricsmező. Ez a hétvége mérlege és akkor jöjjenek a részletek.
 

Toka-patak völgye

A volán hivatalos menetrend természetesen nem tud Károlytáró létezéséről, de mi mindent tudunk, Gyöngyösön felpattanunk az öreg csíkos távolságira, amibe csak kipufogó gázt engednek az utastérbe, nem ciklonbét, így forgó gyomorral és szédelegve, de a túlélés biztos reményében bámuljuk a teljesen szétpusztított Toka-patak völgyét. Rozsdás romhalmazok, egykor nehézfémsós iszappal elárasztott termőföldek. A félbehagyott használt akkumulátor feldolgozó, lepukkant romjai, valami tartájokkal, ki tudja mit csinálnak most ott. Minden romos és rozsdás. A tó, aminek az alja az ércmosóból közvetlenül kiengedett nehézfémsós iszap. Romos bauxitbeton épületek, csontra lepukkant lakótelep Károlytárón, az erdő közepén. És végre megérkezünk, túlélve a gáztámadásos buszutat.
Valójában azért jöttünk ide, mert estefelé innen a legkényelmeseb megközelíteni a Hidegkúti-turistaházat, főleg hogy Károlytáróba 20 perc alatt kint van a busz Gyöngyösről, mindeféle kanyargás nélkül (a titok pedig, hogy Gyöngyösorosziba menő buszokra kell keresni, ezeket egyenként végignézve látszik, hogy melyik megy ki Károlytáróba).

És végre kezdődhet a túra

Károlytárón már tulajdonképpen jó. Fütyülnek a madarak, tiszta a levegő, csend van, megérkeztünk oda, ahova vágytunk.
A sárgán felmegyünk a Keresztesi-nyeregbe, aztán 100 métert a zöld kereszten, amint elérjük a dózerutat már lámpa nélkül is ránk sötétedhet, az út sötétben is elvezet a házhoz.
A ház körül finom fafüst illat van, a szobákat már befűtötte Feri. Estére egy jó paprikás krumplit eszünk. Teakályhán fő zsíron, jó kolbászokkal, otthoni krumplival, otthoni hagymával, sok babárlevéllel. Rizlinget iszunk hozzá. Tökéletes a csend, csak a saját hangukat halljuk, és csak a gyertyák fénye világít.

Tót-hegyes és Háromkopasz

Másnap reggel futótúra keretében teszek hivatalos ellenőrző látogatást a Tót-hegyes és Babik-kút felé. Reggeli fényben zöldellik a Péterke-hegy és Tót-hegyes közötti gerinc, rég vágytam már rá, hogy tavasszal erre járjak.
Őzek futnak velem, aztán muflonok fogadnak, szarvasokat is hallok a közelben. Kevés keltike nyílik. Az egykor általunk festett zöld háromszög jól karbantartott, jó hogy van aki ma is gondozza.
A csúcson gyönyörű idő van, a hóvirágok már hervadni kezdenek. Visszafelé elnézek a Babik-kúthoz, azzal vajon mi lehet most, a Vaskapu-réten taláálkozok egy kankalinnal. A forrás meglepetésemre jobb, mint valaha, felújították, iszok is egyet belőle. A ház pusztul, de áll, be van zárva, új lakat is van rajta, használják. A ház mellett hatalmas hangyaboly kiégetve, a helyén szenes farönkök. Azért a házfal, meg minden teli van nagy hangyákkal, a Babik-kút környéke az övéke már legalalább 18 éve (akkor jártam itt először).
Futás után eltúrázunk a Nyikom-nyeregbe. Útközben alig van erdő, a Nyikom környékén újabb borzasztó irtások vannak, a Vörös-kő bérctől egészen az Ólom-tetőig tarvágott a déli oldal, a Szalajkás-tető déli oldalában szintén nincs erdő.
A nyeregben hatalmas tölgyrönkök állnak rakásban.
A Nyikom-tetőre hóvirágot terveztem, először hihetetlennek tűnik, de aztán taláálunk egy csomót, még csak nem is hervadnak. Leereszkedünk a Háromkopasz felé, a Mátra-térkép szerint névtelen csúcsocskára, ami régi kedvencem. A csúcsról leereszkedve egy szarvas szarvat találok az avarban.
Mátrakeresztes, a buszmegállóban választási plakát, ,,Pásztó a pásztóiaké!'’, tudhatják meg a mátrakeresztesi atyafiak a győztestől, na és a másik választási üzenet szerényen mindössze ennyi: ,,Munkahelyteremtés'’, biztos az MKKP plakátolt erre is.
A faluban új templom épült, a főút mellé, a régivel nem tudom mi volt a baj (aki tudja írja meg!).
A drága és rossz éttermet kihagyjuk, megyünk a kocsmába. Borsodit csapolnak, meglepődve tapasztalom, hogy erőfeszítés nélkül meg lehet inni ezt a sört, nincs semmi megrázó íze.
A sárga jel helyett egyből nekivágunk az egykori Körtélyesnek, madárijesztők mutatják, hogy pár éve még művelték a falu fölötti földeket, ma elgazosodott az egész, hamarosan jönnek a bokrok és visszaveszik.
Megérkezünk a turistaházba, nagy munkák vannak folyamatban, szarvasvédő vesszőkerítés épül a virágoskertnek. Tibor nagyon jó borokat hozott Tótéktól és Nagyrédéről a Bordombról, kóstolgatjuk és fonjuk a kerítést serényen.

Muzsla, Gyöngyöspata

Reggeli futótúra vasárnap reggel csak is a Muzslára vezethet. Ólom-tető után majdnem minden a régi, megmaradt a legszebb erdő, talán az ország legszebb erdeje, de mindenképpen misztikus hely. Öreg cseresznyefák, juharok, hatalmas göcsörtös bükkök, van persze gyertyán és tölgy is. Úgy tudom sas mentette meg ezt a páratlan erdőt a tarvágás elől, a sas költőhelyét nem akarták bolygatni. A helyébe én is a Muzslára költöznék.
Ha az erdőirtástól talán meg is menekül a hegy, a kvadok dúlják, a talajt feszántotta a kvadkerék.
Futás után még egy kicsit sövényt fonunk, aztán irány Gyöngyöspata. Ekkor találkozunk először pár kirándulóval (reméljük nem az ő autójukat láttuk az erdőben).
Nagyparlagnál megpihenünk, szagoljuk a virágzó gyümölcsfákat. Aztán tűzkövesnél köveket fogdosunk.
Lemegyünk a Danka-patakhoz a S+-en, iszunk a Puskaporos-kútból, megemlékezek egy bátor róka cselekedetéről, aki annek idején, mikor a S+-et terveztük itt, a sátrunkból elhordta éjjel az élelmet, a dobozokat úgy szedtük össze a Mészpest oldalából másnap délelőtt.
A Danka-patak völgye kiváló, jól járható az ösvény, amin egykor a Marhákat hajtották fel a rétre. A Várhegyhez közeledve meglátok egy fürtös gyöngyikét (még sosem láttam a Mátrában), majd egy héricset. Elindulva a nyomon egy egész héricsmezőt találunk. Aztán a picesoron sétálunk be Gyöngyöspatára. Gyönyörű fekvésű a falu, a turisták álma, már csak egy-két nyitott pince kéne ide!
 
Az eredeti verzió itt található!