2017. július 23. vasárnap (29. hét) van, köszöntjük Lenke nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Mátrahegy teljesítménytúra 40km - 2007. március 17.

2007. március 17., szombat



Tulajdonképpen azért indultam el a Mátrahegy 40-es túrán, hogy kipróbáljam: mit bírok. A tervem az, hogy elindulok a Mátrabérc 56-on. De gondoltam: nem lehet ennek ész nélkül nekimenni, ezért úgymond ki kell magam próbálni. Így esett a választás a Mátrahegy teljesítménytúrára. S ha már lúd, akkor legyen kövér. Elsőre a 40-es távot választottam. A fejemben kész volt az útvonal – de a lábaimban kevésbé. Az érkezéshez előzetes logisztikai megoldást kellett találnom, mert ugye Dámóc, ahol lakom, (sajnos) nem a Mátra aljában van. Hajnali 2.30-kor kelés, 3 kor indulás egy barátommal autóval Mátrafüredig (227 km). Már 6-ra az iskola előtt voltunk, de tapasztaltuk: van, aki nálunk is korábban érkezett. A szervezők Profi módon nekikészültek a nevezésnek, jómagam a neten előre bejelentkeztem, így nem volt semmi macera.


7.05 ös idővel elindultam életem első teljesítménytúrján (akkor még nem tudtam: mire is vállalkoztam...) A Muzsla-tetőre iszonyatosan gyorsan felértünk, annyira, hogy a szervezők csak pecsételtek, míg az időm le is maradt a lapomról. Már ekkor éreztem: ez nem sétagalopp lesz számomra. Sástón az étteremhez 7.47-re értem, amit kifejezetten jónak tartottam. Majd a következő pontig a lefelé menettel nem volt semmi gond, de a Lajosháza utáni kaptatón felfelé már éreztem: a pulzusom sem 72, az biztos. Köves-bércen jó volt a kis csoki, meg ittam egy kis vizet. 8.46-ra értem ide. A 8940 méterhez 1 óra 41 perces idő – kezdőként ez nem is olyan rossz. Tudtam, hogy Galyatetőig hosszú út vár rám, és azt is, hogy bizony Karos-híd után két szép emelkedő fűszerezi ezt. A 160 m-es részemelkedőn nem volt gond, de a 255 – azt már éreztem, hogy nem semmi. Útközben beszélgettem egy túratársammal, ami picit elvette a figyelmemet az emelkedőktől. 10.58-ra értem Galyatetőre. Sajnos mind a két térdem felett görcsölt a lábam. A szervezők lepecsételték a lapomat, még a táskámba is eltették, mert én csak fetrengtem a fűben. Az almát olyan gyorsan megettem, mint még életemben soha. Volt egy kedves túrázó hölgytársam, akitől Magne B6-ot kaptam ampullában – azt megittam, és hála Istennek utána a görcsök megszűntek. Feltankoltam egy flakon vízzel, és irány Parádsasvár. Ekkor jött az újabb problémám. A lefelé menet kikészítette a térdemet rendesen, de azért 12.37-kor pecsételtem. Majd felmásztam Sós-cseri-tetőre, akkor már hangosan feljajdultam, úgy fájt a térdem. Előttem 3 hölgy szúrt e bélyegzővel , majd megjegyezték: fiatalember, mi ez a jajgatás 13 km után? Erre mondom nekik, hogy 24-en vagyok túl, ami picit meglepte őket. Paródóhutáig nagyon jó volt ott fenn a gerinc alatt a szerpentinen végigsétálni, szerintem egyik legszebb meg legkönnyebb része a túrának. A faluba lemenet megint vacakolt a térdem. Nagyon kedvesek voltak a pecsételők, a szerény biztatásuk igazán jól esett. Itt 13.49-kor pecsételtem. Ami ezután következett, az maga volt a pokol számomra. Klarissza-csevice után felfelé azt gondoltam: itt a vég. Rettentően lelassultam, többször megálltam, egyszer leültem. Jól esett, hogy többen is érdeklődtek: minden rendben? Miután bólintottam, továbbviharzottak, én meg mint a csiga, csak vánszorogtam. Tudtam: lesz egyszer egy holtpont, csak azt nem, hogy mikor. Na a Pisztrángos előtt, amikor először kell az aszfalt úton átmenni, eljött ez a pont. Leültem az út szélére, s azt mondtam magamban: hazamegyek, majd megírom a szervezőknek e-mailben: jó túra volt, csak én nem bírtam. Elővettem a térképet, s azt láttam: többet jöttem felfelé, mint ami még hátravan. Meg az is bennem volt, hogy a ha feladom, ellenőrzőponton adjam fel. Így hát elindultam felfelé. A második aszfaltos útszakaszon, ami elvitt a Pisztrángos-tóig, szinte teljesen felfrissültem. Éreztem, hogy fáradt vagyok, de volt kedvem továbbmenni. 15.11-es pecsét után indultam meghódítani a Kékest. Töbszöri pihenéssel, de 16.21-kor már pecsételtem a csúcson. A forró tea kifejezetten jól esett. Ekkor még úgy éreztem: meglesz ez a túra. De nem vettem figyelembe hogy, mit bírnak a lábaim, főleg a térdem. A Vályús-kútnál nagyon beleállt a lábamba a fájás. Ez a lefelé menet nem volt valami könnyű séta. Összeszedtem minden erőmet, a fájdalomra nem figyelve teljes erővel mentem Mátrafüred felé. Sajnos 18.29-re értem be, ez kívül esett a szintidőn. De ezt sem bántam.


Életem első teljesítmény túráján 43,42 km-t mentem 11 óra 24 alatt. Ez azért egy gyakorlatlan kezdőtől nem is rossz, ugye?


A Profi szervezőknek csak köszönet jár! Most már tudom: minden nap mozogni, hogy a Mátrabércet is bírjam!... Remélem sikerrel!




ezsau

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESŐ


településen

HIRDETÉS

ÉTTEREM AJÁNLATAINK

KIEMELT AJÁNLATAINK

Hegyilevegő Panzió
Emma Vendégház

PARTNER

Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplő tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítők engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum Google PageRank

Oldal tetejére