2017. november 18. szombat (46. hét) van, köszöntjük Jenő nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Hull a pelyhes, jaj de jó!

2007. január 27., szombat



Röviden: megint sikerült teljesítenem a Téli Mátra teljesítménytúrát.


Kicsit bővebben: egész héten árgus (Mi az az árgus? Talán van valami köze az argoszhoz?) szemekkel figyeltem a meteorológiai előrejelzéseket. Vajon mit produkál az időjárás január utolsó hétvégéjén? Az előrejelzések havazást jósoltak, így aztán nem lehetett optimista az, aki nem szereti a havat. Nekem személyesen semmi bajom vele, de amikor a hóban csámpázva kékre rugdosom a saját vádlimat (ki másét rugdoshatnám?), már nem vagyok túl vidám. Szóval jó lett volna egy gyorsat futni a Mátrában, így amikor még péntek este sem rázta meg Holle anyó a rongyot, már csak a sártól kellett tartani.


Pusztai Csabi barátommal a kiírt futórajt előtt jó fél órával már lerendeztük a regisztrációt, üdvözöltük a felbukkanó ismerősöket, és bár nem komótoskodtunk, mégis azon kaptuk magunkat, hogy a rajtig már csak percek vannak hátra. Hát akkor dologra, és itt történt egy kisebb malőr. Kérdésünkre (amit egy illetékesnek látszó srácnak feltettünk), hogy honnan indul a tömegrajt, azt az infót kaptuk, hogy a főbejárattól. Ott várakoztunk is bőszen, de (bár a tömeg már kitöltötte az iskola auláját) futókat nem láttunk. Néhány perc várakozás után átvágtunk a gyülekező túrázókon és megtudtuk, hogy a mezőny már elindult. Így kb. öt perc késéssel mi is nekivágtunk a hegyeknek. Illetve Csabi még akkor visszafordult leadni a regisztrációs lapját, mert arra nem hívták fel a figyelmét. Még szerencse, hogy a nyakában lógott a cuccos, így valakinek szemet szúrt a narancsszínű lapocska. Nem vártam meg, mert arról már korábban beszéltünk, hogy én a lerohanásos módszert választom, Ő pedig kivárásra játszik, kiéhezteti az ellenfeleit.


Hát akkor futás, annál is inkább, mert az időjárás téliességére nem lehetett panasz. Nemcsak hópelyhek repkedtek, hanem a mínuszok is. Az első szakaszon egyébként is ki akartam lépni, de itt úgy gondoltam addig mindenképpen gyorsítok, amíg be nem melegszem. Hát nem volt egyszerű elérni az üzemi hőfokot. Közben előzgettem a többi futót, üdvözölve az itt-ott felbukkanó ismerősöket. Miután egy csoportot megelőztem, kis híján belebotlottam Kalotai Leventébe, aki ilyen helyeken ritkán ját a csapata nélkül.
- Németh Csabi nincs itt? – kérdeztem.
- De igen, hátul nyomja a sódert – jött a válasz.
És valóban, ahogy hátrafüleltem, hallottam, hogy valaki éppen kiselőadást tart a helyes pulzusszámról. Hogy mi lett a vége a sztorinak, nem vártam meg, tartottam magam a korábbi taktikámhoz és belehúztam. Hamarosan egy kisebb társaság elején bekocogtam az első ellenőrző pontra. Lajosházára 32 perc alatt értünk el, pecsételtettünk a lapunkra, majd kiálltam ellenőrizni a dehidratálódás mértékét és utántölteni a veszteséget. Ez alatt a pár perc alatt kis csapatom jól elhúzott, igencsak szaporázni kellett, mire utolértem őket a Szalajkaház környékén. Addig persze ugrálás a patakokon, egyensúlyozás a talpfákon, néhány méterre tőlünk rohant át az úton egy megriasztott mufloncsapat. Haladtunk szépen, összeállva, mint a tejbegríz, egészen addig, amíg egy útra dőlt fán el nem csúsztam, bele egy vízmosásba. A többieknek jeleztem, jól vagyok, de mire összeszedtem magam, már megint messzebbről láttam a hátukat. Így érkeztünk el Mátraszentimrére, ahol a tél meglepő erővel csapott le ránk. Vízszintesen szálló hó erős széllel cifrázva, de hát tél van, üvöltsenek a farkasok. A bélyegzőponton felzárkóztam a csapathoz, innivalót nem kértem. Minek az nekem, tele van a kulacsom. Tovább a piros úton hajrá. Lankás lejtők, joggolós emelkedők jellemezték a terepet Galyatetőig. Ezen a részen lépett meg a csapatunk leggyorsabbika, mint később megtudtam: Mécs Laci. Innen nagyjából hármasban haladtunk, a csapat többi tagja Blahó Ákos és Kristóf Zsolt volt. Ők professzionálisak a sportágban, én legfeljebb akkor lehetek ultrafutó, ha a közismert mosóport majszolva kezdek rohangálni. Még Galyatető előtt ért kellemetlen élmény, amikor enni és inni próbáltam. Rá kellett jönnöm, hogy a jól bevált Gatorade bizony nem jön ki a kulacsból, legalábbis a szelepen keresztül nem. Nagy nehézségek árán csak sikerült felnyitnom a kupakot és innom egy kicsit a jégkása-szerű anyagból. Nem volt egyszerű a táplálkozás sem, mivel a pilótakekszem is összedermedt, némi kalapálással sikerül egyet leválasztanom a tömbről, az elmajszolása után a további táplálkozásról le is mondtam. „Iszogatás” közben eszembe jutott az a sztori, amikor Bugi öcsém és Frank Drummer téli kerékpározáshoz készített a fagynak ellenálló italt. Mivel az alapanyag alkohol volt, ezért elég hangulatos tekerésben volt részük. Beugrottunk a Gertrúd presszóba Galyán, majd gyorsító szakasz következett. Az erdei részekről kiérve meglepetésünkre volt, amikor hátszelet kaptunk, az ember egyébként el sem hinné, hogy néhány óra a Delta műsor bevezető képsorait idéző hangulat után milyen üdítő, amikor a tarkóra kapjuk a jeges fuvallatot.


Ezen a szakaszon tudtam meg Ákostól, hogy voltaképpen mi volnánk az élmezőny. Jómagam addig abban a hiszemben voltam, hogy az elszúrt rajtomnak köszönhetően a jobbak már régen elhúztak. A meglepetés kellemes volt, bár nagyobb tettekre nem sarkallt, meg hát hol van még a cél, és hol van a miskolci team?


A gyorsítás addig tartott, amíg meg nem támadtuk a Csór-hegyet. Ennek az oldalába felhágva ellenőrzőpontot találtunk. Nem lehetett túl komfortos a bélyegzős srácok számára, de ügyes húzás annak elkerülése érdekében, hogy jól tájékozódó sporttársak ne csodálják meg a tájat ott is. Ez a bélyegzőpont egyébként meglepetés volt számomra, mivel ott korábban ilyen nem volt, és a netről letöltött itineren sem szerepelt. Viszont rajta volt minden más dokumenten, amit kaptunk, tehát azokat is célszerű (lett volna) átnézni a rajt előtt. Nem volt pont viszont a Vörösmarty turistaháznál, ahová így nem is lett volna muszáj bekocogni. De legalább itt benyeltem egy teát, a túra számomra első és utolsó meleg készítményét. A Vörösmarty ház előtt még találkoztunk Mécs Lacival, aki egy pohár teával kocogott a következő EP felé. A poharat Ákos kezébe nyomta, aki sportszerűen vissza is vitte a frissítőponthoz. A teázás végeztével szembetalálkoztunk Németh Csabival és Karlowits Tamással. Úgy látszik, megtalálták az ideális pulzusszámot, és párban nyomták végig a távot. Gondoltam lekoppintom a módszert és követtem őket. Ez egy darabig ment is, de aztán rájöttem, hogy nem sietek én annyira, gyors pecsételés 9 óra 40-kor a Pisztrángos-tónál, ahol a pontőr nagyon kedvesen utánam szólt:
- Van zsíroskenyér is. Nem kértem, de később megtudtam, hogy a 26-os távon induló öcsikém azért kitett a család becsületéért. A Kékesre hágva utolért Ákos és Zsolt is, akiktől korábban megléptem. Most viszont Ákos lépett meg tőlem lassan, de biztosan. Kellemes meglepetése volt ennek a szakasznak, hogy (talán a korai rajtnak, vagy a gyorsabb pályának köszönhetően) viszonylag kevés rövidtávon indulóval találkoztunk. Persze minden tiszteletem az övék, de kerülgetni őket, főleg viszontagságos körülmények között nem mindig bokakímélő. Zsolttal nyomultunk végig a Kékesre bele-bele gyalogolva ez emelkedőkbe. Az ösvény egyre havasabbá vált, hogy miből keletkezett az a pár cm hó nem tudom, ennyi reggel óta nem eshetett. Így legalább még téliesebbre fordultak a körülmények. Nagyjából fél óra alatt értünk fel az ország tetejére, a lapunkra felkerült a 6. pecsét is.
- Innen már csak lefelé megyünk. – Tört ki belőlem az optimizmus, pedig voltak már érdekes élményeim ezzel a résszel kapcsolatban. Ez a szakasz szimbolizálja azt a vonást a Mátrában, ami nekem nem fekszik.


A recept a halálomhoz így hangozhat: végy sok követ, jócskán gyökeret és némi földet. Ez utóbbiból nem túl sokat, épphogy csak a flórának jusson belőle valami kis vitamin. Keverd ezeket jól össze, hintsd meg avarral, hogy ne látszódjanak a meglepetések, majd ezen elegyet bolondítsd meg egy kis jeges, havas pikantériával. A látvány kedvéért dekoráld ki fahasábokkal, amik jó kis ugrálásra kényszerítik a népet. Ide-oda rejthetsz egy kis csermelyt, vízfolyást a bakancsok hűtése végett.


Na most volt minden. Nem is tudom, mi a jobb: belehuppanni a félméteres hóba, mint az utóbbi években, vagy így ugróiskolázni. Nagyon kellett figyelni az útra, így viszont a jelzéseket volt könnyű szem elől téveszteni. A szanatórium és a Gyökeres-forrás környéki kapaszkodókért köszönet a rendezőknek, életet mentettek. Az utolsó EP elhagyása után nekilódultunk az utolsó km-eknek, illetve én csak lódultam volna, mert egy sunyi kőre lépve kiment a bokám, majd fél perccel később még egyszer ugyanaz. Kénytelen voltam megállni, egy kicsit masszírozni a sérült futóművet, majd sántikálva nekiduráltam magam. Kicsit vicces látványt nyújthattam az arra járók számára, ahogy indián-szökellésben szlalomozgattam a kiálló tereptárgyak között, és sérült lábamra huppanva bizony nem mindig az örömkönnyek szöktek a szemembe. Különösen megviselt az a néhány jeges lépcsőfok a település határában. Két kézzel markoltam a korlátot, hóeke stílusban lépkedve. Nem lepődtem volna meg, ha valaki megkérdezi, hogy miért nem sportolok egy kicsit ilyen rozoga fizikummal. Az aszfaltra érve azonban már helyrerázódtam, az egyenesekben láttam Zsoltot, ahogy vágtázik, és néhány perccel később én is befutottam a rajt után 3 óra 50 perccel. A célban oklevél, kitűző és meleg tea várt, aminek nagyon tudtam örülni.


A TÉLI MÁTRA 2007-ben új oldaláról mutatkozott be, újabb kellemes élményekkel gazdagodhattunk, egy jól megrendezett túrán. A szervezést a messzemenőkig profinak tartom, nem véletlen, hogy az ország legmagasabb pontjára évről évre többen hágnak fel a ”Hanák Kolosék” által szervezett túrán. Folytatás következik a Mátrabércen.





Kovács László

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESŐ


településen

HIRDETÉS

Szállás AJÁNLATAINK

KIEMELT AJÁNLATUNK

3Patak Panzió

PARTNER

Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplő tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítők engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum Google PageRank

Oldal tetejére