2017. május 27. szombat (21. hét) van, köszöntjük Hella nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Túramozgalmi hétvége a Mátrában 2006

2006. április 01., szombat



A Kékes Turista Egyesület másodjára rendezett túramozgalmi hétvégét, lehetőséget adva az érdeklődőknek a mátrai túramozgalmak túravezetővel való bejárására. Alkalmam nyílt mindkét nap túrát vezetni – szombaton egy keményebb, még általam sem teljesített túrát, a Mária képek a Mátrában-t vezettem, míg vasárnap a könnyebbnek ígérkező Rákóczi túra Kékes-Gyöngyös szakaszán kalauzoltam végig egy házaspárt. Mindkét napi túrára csak ketten-ketten jelentkeztek, de hát egy jelentkező is jelentkező, nem még kettő...



Mária képek a Mátrában
2006.04.01.


A Mátraháza-Recsk közötti túramozgalomra idén csupán két ember jelentkezett, egy fiatal budapesti pár, Izabella és Károly. Kiscsoportos lett a túra, de ez nem szegte se a résztvevők, se a túravezető kedvét. Nem is csoda, hogy elmaradt a túra iránti őrült érdeklődés, hiszen a hétvége meghirdetett 10 túrája közül ez ígérkezett az egyik legkeményebbnek, a maga 27,6 km-én összegyűjthető több mint 1100 m szintemelkedésével. Mindehhez társult még az igen késői, 9 órás indulás. Persze csak azért volt eme időpont kései, mivel Recskről az utolsó busz 17:15-kor indult, tehát igencsak igyekeznünk kellett. Nem is sokat teketóriáztunk, begyűjtve az első igazolást (mátraházai OKT bélyegző) nekiindultunk a hegynek. A sípálya szélén 300 m szintet hátunk mögött hagyva hamarosan Kékestetőre értünk. A csúcskőnél szusszantunk néhány pillanatot, majd felkerestük a következő igazolóhelyet (OKT bélyegző), ahol szembesültem először azzal, hogy mégiscsak jó lett volna nem otthon felejteni a bélyegzőpárnát, ugyanis a szanatórium portaablakán csak bélyegzőt kaptunk. Tinta hiányában pedig csak két halvány csík maradt a bélyegzés emléke. No de fotóval is igazolható a túra... Április első napján a tél még tartotta utolsó bástyáit a kéken, olykor térdig merültünk a hóba. Az Erzsébet-keresztnél 40-50 fős szlovák csoporttal találkoztunk. Vajon mi vonzhatta őket Magyarország legmagasabb pontja felé? Sas-kőnél az újabb igazolást néhány perc pihenés követte. A Markazi-kapunál elhagytuk az OKT útvonalát, hogy a zöld jelzés mentén hamarosan elérjük a Hatra-patak-tetőnél lévő első Mária-képesfát. A százéves Mária-kép viszonylag jó állapotban van, de a hologramos kép üvegét csúnyán összetörték. A Hármashatár erdészházat is meglátogatva visszajutottunk a kékre, az oszlopon lévő OKT-s fémbélyegzővel hasonlóan jártunk, mint a kékestetőivel, alig hagyott nyomott a papíron. A Nagy-Szár-hegy megizzasztott bennünket, kemény volt megmászni. Majd az Oroszlánvár következett, előhozva belőlem mátrabérces emlékeket. Ezen a hegyen igazolásként a Várak a Mátrában kódját kellett feljegyezni. Gyorsan leértünk a Domoszlói-kapuhoz, hogy ismét kitérőt tegyünk egy Mária-képhez. Igencsak vizenyős út vezetett a Závoz-völgyi kegyhelyhez, ahol két fára is tettek Mária-képet. Itt is megválaszoltuk az igazolólap ide vonatkozó kérdését, majd visszamentünk a Domoszlói-kapuhoz, az OKT jelzésekhez. Jagus után a kéket elhagyva sosemjárta rész következett. Csurgó-kútnál rátaláltunk a harmadik Mária-képre egy kopjafán, amit a Kisnánai Szlovák Klub állított pár éve. A harmadik Mária-képet elhagyva állatkoponyát találtam, így sikerült egy Lenni vagy nem lenni? című fotóval terhelni fényképezőgépem memóriakártyáját. Később elhagytunk egy romosan is szép vadászházat, majd a Jóidő-kúthoz. érve forrásvízzel oltottuk szomjunkat. Ismét találkoztunk az országos kékkel, amit egy lápos vidékre emlékeztető rövid szakasz megtétele után végleg elhagytunk, de előbb még megálltunk a Jóidő-nyaki régi Mária-kép helyénél is egy gyors fényképezés erejéig. Sietősen folytattuk utunkat Recsk felé, közben Kreicsi Gáborral, a túramozgalom gazdájával telefonon beszélve megállapodtunk, hogy nem vár ránk, a kitűzőket a vasútállomáson megtaláljuk. Recsk határában az utat teljes egészében lezárták gallyakból rakott barikáddal, kénytelenek voltunk a bokrokon átküzdeni magunkat, hogy kiérjünk egy irtásos mezőre, ahonnan karnyújtásnyi közelségbe kerültek Recsk házai. 17 órára értünk a vasútállomásra, a forgalmi irodában igazoltattam, és megkaptam a kitűzőket is. Volt még időnk a vasútállomáson egy célfotóra. Negyed hatkor a menetrendnek ellentmondva szerencsére jött egy busz, ami a pihenés felé repített minket.

Mátraháza - indulás előtt
1. képesfánál
Závoz-völgy - 2. Mária képesfa


Rákóczi jelvényszerző túra Kékes-Gyöngyös szakasza
2006.04.02.


Egész éjjel esett, de reggelre szerencsére csak a vizes aszfalt emlékeztetett minderre. Egy budapesti házaspár tartott velem, 9:15-kor indultunk Kékestetőről, a Rákóczi-oszloptól. Igen meredek úton ereszkedtünk le Mátraházára, egy kód begyűjtésén túl útközben olyan érdekes látnivalókban volt részünk, mint kis fa ágára húzott pezsgősüveg, valamint „igényesen” feltüntetett erdőrezervátum jelölés fákon: valami fehér ragacsba a fa törzsén bele volt nyomva egy erdőrezervátum programos címke. Mátraházán palacsintáztunk, közben megvitattuk, hogy izgalmas volt a lejövetel a csúcsról. Innentől számomra nagyon ismert útszakasz következett. Ebben is van valami jó, fejből tudom a hovatovábbot. Utunk következő állomásán, a Kecske-bércnél nemrég új fahidat készítettek, ezen átkelve jutottunk el a felírandó kódhoz. A Hanák Kolos-kilátó és a Rákóczi-forrás kódjait is feljegyeztük, hosszabb időre ezután már csak Mátrafüreden álltunk meg, ahol a Szent János-kápolnánál feljegyeztük a feljegyeznivalót. Az erdészeti iskolánál korrektül kifestve találtuk a sárga sáv elterelést, bár ez a korrektség csupán a jelzések kellő számára vonatkozik, mert a szabványtól formailag kissé eltérőek voltak a jelek. Esni kezdett, szerencsére nem nagyon, és még inkább szerencsére nem is sokáig. Kódfelírást követve a Szent Anna-tónál tartottunk rövidke ebédszünetet, ekkorra az idő is szebbik arcát mutatta. Túratársaim nem jártak még erre, igyekeztem nekik minél több érdekeset megmutatni. Még a Szent Anna-kápolna dombjában lévő Remete-barlanghoz is elvittem őket, szerencsére nyitva volt az ajtó, s be tudtunk kukkantani. Vízben állt a barlang, s a vízen egy hatalmas jégtábla úszott. Kissé fáradtan értünk fel a Sár-hegy csúcsára, ahol is legyőzte a fáradtságomat a szemétszedési „ösztön”. Egyszerűen nem bírtam tovább elmenni a sok eldobált műanyag palack, csokis papír mellett. Nem törekedtem a teljességre, csak az hajtott, hogy ennyivel is kevesebb lesz. Végül is két zacskó szemetet hoztunk le a hegyről. A Cseplye-tető felett paplanernyősök repdestek, az egyikük majdnem lezuhant. Arra lettünk figyelmesek, hogy kiabál, majd láttuk, amikor a légáram össze-vissza dobálta, tekergette ernyőjét. Szerencsére sikerült neki megfogni az ernyőt, le is szállt nyomban. Félelmetes egy látvány volt, de szerencsés kimenetellel. Gyöngyösön a Rákóczi-szobornál feleségem várt, örültünk egymásnak, ő sajnos egyik nap sem tudott velem tartani. Túratársaim előző nap bejárták a Parádsasvár-Kékes szakaszát a túrának, így, mint sikeres teljesítőknek adhattam át egy-egy jelvényt.

Kékes - indulás előtt
Gyöngyös - Rákóczi-szobor - Jelvények átadása



Szőke György

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESŐ


településen

HIRDETÉS

ELFOGADÓHELYEK

KIEMELT AJÁNLATAINK

Darázshegyi Panzió
Hegyilevegő Panzió
Emma Vendégház

PARTNER

Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplő tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítők engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum Google PageRank

Oldal tetejére