2017. március 30. csütörtök (13. hét) van, köszöntjük Zalán nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Téli Mátra 42 (2006)

2006. január 28., szombat



Még péntek este speti2-vel lementünk Mátrafüredre, hogy túrázzunk pénteken is egyet. Így a tornateremben is aludtunk vagy 150 társunkkal egyetemben. :) Ismét nagy volt a tömeg, de hála az egész heti munkának hamar, már 10 körül eldőltünk és aludtunk. Reggel fél 6 körül keltem fel, majd gyors pakolás, reggelizés és készülődés a túrára! Így nagy nehezen végül is 7-kor sikerült is elrajtolnunk. Mindenütt sok topikos.



Lajosháza felé szép az idő, kel fel a nap és nincs sok hó, és ami van, az is le van taposva. Itt még a pont előtt elhagy minket sétálós bácsi, Vadmalac és egy rakat futóbolond. Nagyon szép a tájék, de talán változatlanul nem 6.3 km ez a távolság.



Egy gyors pecsételés után irány Mátraszentimre. Hosszan a régi kisvasút nyomvonalán mindenütt a teljesen megfagyott patak mentén! Nagyon szép volt és minden egyes átkelésnél nagyon csúszós. :) De szívesen kisvasutaznék arrafele... Itt elég gyorsan haladtunk, hisz a terep könnyű volt a szintemelkedés ellenére is. A volt kisvasúti végállomás utáne gyre jobban emelkedett a terep, de a nap is kisütött ismét, így a jókedvvel nem volt gond. Speti hasít elöl, én meg ütemes tempóban követem. Sorra hagyjuk le az embereket és fotózgatjuk a tájat. Megéri. Ilyenkor érzi azt az ember, hogy miért is túrázik. Szép.

Ennél már csak Mátraszentimrén volt szebb a korlátlan teaszolgáltatás! És nemcsak szép, hanem finom is... :) 5 tea leborítása, meg némi kaja elpusztítása után irány tovább.



Piszkés-tető felé az elég kemény emelkedőn felfele masszív lihegés és kissé kellemetlen porhó volt. Piszkés tető után utolértem vakond87-et és barátnőjét, Zsuzsit – innét egy darabig velük mentem. Galyatetőre felfele a kilátás szép volt. Nagyon szép. Nem volt hideg süt, a nap és tiszta az ég. :) Mi kell más? A ponton gyors pecsét után voltaképpen egyből mentünk tovább.



Innét nagyjából kényelmesen haladva már több idő is jut a nézelődésre és a fotózásra... :) A Nyírjesi erdészház előtt tisztán látszott a dombtetőről a Kékes! Húú de messze van. :) A Csór-hegy oldalában haladva egy kicsit nagyobb a hó mint eddig volt, bár ez inkább csak bokaforgató, de semmi esetre sem nehezítő tényező. Száguldunk tovább, hisz jó lenne 12 előtt a Vörösmarty fogadóhoz érni, ahol a meleg leves várja a megfagyott túrázókat. :) Rendesen haladva a jelzésen tovább! (nem a betonon!) nemsokára el is érjük a Vörösmarty fogadót.

Egy kicsit leülök, így kellemesebb levesezgetni, de alig 10 perc után indulunk tovább, mert odafagyunk, ha még maradunk pár percig. Az átázott cipő valahogy nem komfortos a mínusz pár fokban. :)



A Pisztrángos-tó felé először jól járható az út. Nekem ez eddig mindig szenvedés volt, de most 36 perc alatt oda is érek – igaz nem 5 el haladva, szal ez a 3.2 km-es távolság valahogy ismét nem igaz... Na mindegy. Pecsételés és irány fel a Kékes felé – túránk utolsó nagy erőpróbájára...



Huh, ez sose egyszerű. Igaz, ha éppen van ideje az embernek és körülnéz, akkor megállapíthatjuk, hogy szép a tájék és bionymeredek is – bár ehhez különösképpen nagy megfigyelőképesség nem kell. :) Érzi az ember. Szép lassan 10-15 méteres sorok alakulnak ki, és meglehetősen furán néznek ránk, amikor ki-kitörünk mellettük és a nagy hóban előzgetünk mindenkit. Itt kissé lemaradtam, mert egy nagyobb sor mögé beragadtam. Igaz, az első adandó alkalommal mentek fel a levágáson, így volt alkalmam megelőzni őket. :) Vicces... én a szabályos úton sokkal gyorsabb vagyok, mint ők a levágáson. Habár ez nem is csoda, hisz ott nagyon csúszik, nagyon meredek és még a sor is nagy...



Felérve a nyeregbe még tudom, hogy nagy még a hegy... Sok az ember, tiszta tömeg. :) Innét a kéken mit ne mondjak, elég nehezen jutok föl. izzadok rendesen és néha félre félreállok pihegni. Igaz, ezzel nemcsak én vagyok így, hanem Walter is meg sok ismeretlen ember... De csak felérünk a síházhoz, ahol egy tea ledöntése után még a szokásos csúcsfotóm és irány lefele. :) Meglepő módon a talaj nincs nagyon agyoncsúszkálva, így fenékre esés nélkül jutunk le a piros kereszten a pirosig. Habár előre aggódunk, hogy ott hogy fogunk egy helyen átjutni,de simán. a szervezők(?) raktak ki egy kötelet, így le lehet jutni, hogy átmenj a hídon és előtte ne törd össze magad. Kötél nélkül ez macerás lett volna... Egyre kevesebb a hó és egyre több a jég. aminek a tulajdonsága, hogy csúszik, így néha vicces mozdulatok kíséretében jutunk el a Gyökeres-forrásig ahol egy JÓZAN pontőr fogad minket... :)



Itt elhagyom spetit, mert a célom, hogy ha már itt, akkor 8 órán belül érjek be, így néha bele-belefutva és gyorsan menve vagy 50-60 embert megelőzve érek be Mátrafüredre, ahol pont a kamerák előtt sikerül egy nagyot esnem. :DDDDD



Bent Mátrafüreden az abasári leágazó előtt értem utol berzso-t, aki jót mosolyog azon, hogy én futok :) és lebolondoz persze. :)

Innét vele megyek már be a célba, végül is 7:53-as időt teljesítve. Így elértem a 15:30-as hazafelé tartó buszt is, így fél 6 előtt már itthon is voltam. :)



Szép volt. Jó volt. Mátra volt.
A Mátra ilyenkor csodálatos... és most se csalódtam benne. Tény, hogy ez a 4. évem a Téli Mátrán és még sose volt ilyen könnyű a terep. :)

Köszönöm Mátra.





Vlaszij
 
Vlaszij képtára

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESŐ


településen

HIRDETÉS

ELFOGADÓHELYEK

KIEMELT AJÁNLATAINK

Hegyilevegő Panzió
3Patak Panzió
Emma Vendégház

PARTNER

Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplő tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítők engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum Google PageRank

Oldal tetejére