2017. december 18. hétfő (51. hét) van, köszöntjük Auguszta nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Életveszélyben...

2005. január 29., szombat



... a Téli Mátra teljesítménytúrán



Január 29-én szép napra ébredtünk. Társaimmal korán reggel buszra szálltunk és célba vettük Mátrafüredet, azon belül a Vadas Jenő Erdészeti Szakközépiskolát, a túra rajt-cél helyszínét. Már itt problémát okozott az, hogy hol kell bejutni és hol kell kijönni az iskolából. Mi pont a szerencsétlenebb megközelítést választottuk, bent az iskolában így át kellett furakodnunk magunkat a hatalmas tömegen. Majd szerettünk volna benevezni, de azt, hogy melyik asztalnál lehet nevezési laphoz jutni és nevezési díjat befizetni, valamint hol lehet rajtolni, az égadta egy világon semmi de, semmi nem hozta tudomásunkra (pl. ezt meg lehetett volna oldani információs táblákkal vagy nyilakkal). Ráadásul a nevezési díjból a szervezett túrázók semmiféle kedvezményt nem kaptak (míg máshol 300-400 Ft-ért főtt étellel, csokival, tejtermékekkel stb.-vel várják a résztvevőket).


Ezek után elindultunk az útvonalon (a vezetőfüzethez csak annyit, hogy egy fontos dolog, a térkép kimaradt belőle, a szintemelkedés a TTT naptárban meg hirdetetthez képest 200m-rel több és ez már évek óta így van) és az első állomásig még úgy tűnt, hogy nem lesz fennakadás a nagy tömeg miatt, de ez az álom a mátraszentimrei állomásnál szertefoszlott. Ahol én több mint 15 percet vártam a bélyegzésre és egy pohár teára. (Azt csak halkan jegyzem meg, hogy innen egy kis ügyeskedéssel egy kilométer megtétele nélkül le lehet jutni Mátraházára autóbusszal, úgy, hogy minden ellenőrzőpontot érintünk, ez a 36-os távon kb. 15km rövidítést jelent.) A következő állomáspont Galyatetőn volt egy büfé előtt, itt se, de az előzőknél se jelezte semmi a terepen azt, hogy itt állomáspont működik (pl. bója, tábla stb.). Ha nem ismerős az ember, könnyen kihagyhatja az állomást. A következő pont a Vörösmarty fogadó volt, itt egy pohár „kockalevest” kaptunk, ez a tavalyihoz hasonlóan élvezhetetlen volt.


A 36-os távon a Gyökeres-forrás állomáspont következett volna, de ez előtt 1-2 km-rel komoly problémával kellett szembesülnünk. Kb. 10m mély völgyön kellett átkelni, amit egy fahíd biztosított volna, csakhogy ki volt dőlve előtte egy hatalmas fa, így le kellett ereszkedni a vizes, jeges völgybe, ami életveszélyes volt. A velünk együtt leereszkedő hölgy olyan szerencsétlenül ért földet, hogy beszorult a lába a faágak közé – míg kiszabadítottuk onnan, eltelt jó pár perc és majd lefagyott a kezem. (Másnak a vállával történt valami bár ezt csak hallottam.) Ez még mindig nem volt elég a jóból, ezután két helyen annyira jeges és meredek volt az ösvény, hogy egy szerencsétlen lépéssel könnyen összeszedhető volt egy csonttörés (jobb esetben!). Nagy megpróbáltatások után megérkeztünk az állomáspontra. Persze itt is jó néhány percet sorban álltunk. Majd ezek után „nyugodtan” beérkeztünk a célba


Mondanom sem kell: ugyan olyan káosz volt, mint reggel. Senki és semmi nem tájékoztatott arról, hogy hol kell a beérkezési időt regisztráltatni, valamint hol kapjuk az oklevelet és a kitűzőt. Szerencsétlenségemre (társaimmal együtt) rossz helyen álltam sorba, így az egész cécó kezdődött elölről miközben telt az idő. Addig-addig tartott a huzavona, míg 18 perccel kicsúsztam a szintidőből. Mindez azért történt, mert a számítógép azt az időt regisztrálja, amikor odaadod az igazolófüzetet, nem pedig azt, amikor valójában beérkezel. Ezt pedig nagyon egyszerű megoldani úgy, ha egy rendező kiáll a bejárathoz és ráírja a pontos berkezési időt az igazolófüzetre, innentől kezdve nem lenne bonyodalom a pontos beérkezés időpontjának megállapításával. A társaim kaptak kitűzőt és oklevelet is, míg nekem már csak oklevél járt volna. Ráadásul az egyik oklevelet elírták, pedig nem volt egy bonyolult neve az illetőnek (bár egyszerre indultunk és egyszerre érkeztünk be percre pontosan.) Ezek után már oklevélre sem tartottam igényt. Én azért ezen a szintidőből való kicsúszáson elgondolkoznék – ilyen terepviszonyok mellett, valamint ilyen várakozási időkkel! (A 36-on 5 állomáspont van, ha az itt eltöltött időt, valamint a patakvölgyön való átkelés időtartamát összeadogatjuk, akkor bőven meghaladja az egy órát.(18 perc???). De félreértés ne essék, én így is szintidőn belül beérkeztem.


Ezek után kissé feldúltan elindultunk a buszmegálló felé, ahol hatalmas tömeg várta a következő járatot. Mondanom sem kell, nem fértünk fel rá, aki viszont feljutott, extra élményként tömegnyomorban részesülhetett az így is elég nehéz nap után. Sebaj – gondoltam –, majd jön a következő jó fél óra múlva, amire szépen fel is fértünk. Csakhogy ezzel szépen lekéstük a csatlakozást, bár mi még így is szerencsésebbeknek mondhatjuk magunkat, mert „csak” 2 órát vártunk a buszra Gyöngyösön. Igen ám, de mi van akkor, ha valakinek ez lett volna az utolsó??? Ennyi résztvevőnél gondot kellene fordítania a rendezőknek arra is, hogy egy-két mentesítő járat levigye a túrázókat Gyöngyösre. Mindezek mellett elvárják az embertől, hogy lelkesen túrázzon? Ha valaki egy ilyen rendezvényt fog ki a legelsőre, egész életre elmegy a kedve túrázástól.



Molnár Zsolt

résztvevő

és a Hérics TTSE titkára

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESŐ


településen

HIRDETÉS

ELFOGADÓHELYEK

KIEMELT AJÁNLATNK

PARTNER

Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplő tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítők engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum Google PageRank

Oldal tetejére