2017. július 23. vasárnap (29. hét) van, köszöntjük Lenke nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

(masszív, de szuper) Téli Mátra túra

2005. január 29., szombat


Téli Mátra 42 teljesítménytúra

Eddig sosem voltam még a Téli Mátra túrán (ha idén is lett volna Cserhát 500-as éjszakai, akkor valszeg most sem), de hát egyszer ugye el kell kezdeni. Meg a túrákat is, minden évben, mert idén még nem jutottam ki a terepre, sőt a tavalyi Börzsönyi Téli Ttúra volt az uccsó kimozdulásom. Szerencsére logisztikai segítség, az volt (HÁLÁS KÖSZÖNET ÉRTE PZ-nek!), így egy negyed ötös kelés után fél hat táján már úton is voltunk Vlaszij kollégával együtt, hármasban. Menet közben folyamatosan nyomon követtük a kinti hőmérsékletet, ami mínusz 12 és 8 celsius-ok között ugrándozott (szép kilátások...)

A rajtidő előtt már a helyszínen is voltunk, ahol is az éppen ébredező ott alvók közül több ismerős is felbukkant, bár elég bamba lehettem, hisz volt, akit alig ismertem fel (Kelemen Laci volt az „áldozat”). Örömmel vettem még, hogy működő kávéautomatát is találtam, amit egyből le is teszteltem. Aztán újabb ismerősök, Múzsla és csapata bukkant fel, aztán így együtt, összesen heten végül is elindultunk.

Bár otthon átnéztem az útvonalat, annak csak az Országos Kék által érintett részét ismertem előre. Lajosházáig még nagyjából együtt is tudtunk haladni, fotózgattunk, a Cserkő-bánya meg a mögötte feltáruló távoli csúcsok (melyek is azok pontosan? – Havas, Világos, Tót-hegyes – a szerk.) nagyon bejöttek nálam. Utána a Z négyzeten hosszasan haladtunk egy völgyben, ami talán nyáron lehet a legszebb. Már közel volt a mátraszentimerei műút előtti emelkedő, amikor is éreztem, hogy bármilyen közel is már a pont, jobb lesz, ha megállok. Szépen félreálltam tehát, befaltam több csokit, meg pótoltam némi folyadékot, így az egyébként húzós kaptató egész könnyen ment. Ja, és itt már egyedül haladtam, a többiek pár perccel mögöttem voltak. A faluban teapontot találtam, ahol is korlátlanul lehetett fogyasztani. Teázás közben befutottak a többiek (illetve a tarjáni különítmény egy része még úton volt), újabb ismerősök bukkantak fel, végül Vlaszijjal ketten folytattuk tovább.

Innentől csak felsőfokú jelzőkkel tudom illetni a túrát: Piszkés-tető környékén festői szépségű havas látkép fogadott, amivel alig lehetett betelni (egy maszek túrán itt biztos a sétatempónál is lassabban haladtam volna, és tán még a havat is megkóstoltam volna örömömben). Ilyen látványért cserébe minden fáradtság „elhanyagolhatónak” tűnik. Galyatetőig még néhány kicsiny huplin másztunk át, miközben a régi Mátrabérc túráink emlékeit idéztük fel közösen. Fent a toronynál nem volt senki, de a Gertrúd büfé előtt „természetesen” működött a pont, ahogy a füzetben is írva volt (csak elő kellett venni). Itt, ha egyedül mentem volna, biztos hosszabban időzést tartottam volna, de ugye a közösség érdekében áldozatot (is) kell hozni, ezért csak egy forralt bor erejéig ültünk be a kellemesen meleg helyiségbe. A további útszakasz is elsőrangú látvánnyal szolgált, egy rakat képet készítettünk: Kékes, víztározó, Csór-hegy oldala stb., mindez verőfényes napsütésben ragyogva – kell ennél több?. A Csór-hegy oldalában aztán mintha egy hangyányit gyérebbé vált volna a túrázók által taposott ösvény...

Vörösmartynál levest lehetett kapni, de én inkább az étterem/söröző szolgáltatásait vettem igénybe. Ez a jelek szerint hosszabbra nyúlt a kelleténél, legalább is Vlaszij várakozásra szánt idejét túlléptem, de hát a sörkínálatnak, meg azoknak az ultrakényelmes foteleknek nehéz ellenállni. :-)

Pisztrángos felé mindent beleadtam, kielőztem vagy húsz embert (senkit sem kértem meg, hogy álljon félre, szépen belegázoltam a hóba), de ennek ellenére kereken 42 percet vett igénybe ez a szakasz. A pontnál találkoztunk újra, én kb. egy percet maradtam. Ezalatt megcsodáltam a Kékes oldalának hívogató oldalát: olyan jókedvem támadt egyből, hogy ihaj: ott van majd a fejem felett a következő pont, tiszta, világos a feladat: csak fel kell masírozni. :-) A nagy vidámkodásnak persze meglett a böjtje, mert a táv kb. közepén az a lankás, de elég hosszú rész végére totál elfogytam. (Érdekes, az elején és a végén a csúcsbrutál részek könnyebben mentek.) Három csoki és fél liter ital elfogyasztása után éreztem csak elég erőt magamban a folytatáshoz. Vicces volt, hogy közben többek között két olyan túrázó is elhagyott, akik az emelkedő elején szépen félreálltak előlem azzal, hogy: „Te úgyis gyorsabb vagy, menjél csak előttünk.” :-). Elérve az OKT-t, csodák-csodája: Vlaszij várakozott, regenerálódott, elmélkedett stb., stb. :-) Innen tehát együtt gyűrtük a maradék távot a Kékesre. Kb. 3 óra volt, mikor felértünk, rövid teázás után máris kocogtunk lefelé. Itt Vlaszij részletesen ecsetelte a hátralévő szakasz problémáit, amiből igazán csak az első (az a bizonyos kis híd előtti jeges, meredek leszakadásos hely) volt gázos. Láttuk, hogy előttünk mindenki szépen lemászik a vagy öt méter mély, majd függőleges oldalú gödörbe, aztán onnan kapaszkodik fel a híd végéhez. Ez nem tűnt szimpatikusnak, ezért leküzdöttük (gond nélkül, csak szimpla óvatossággal, hátsónkat szépen a földre helyezve) a jeges részt. Igaz, utána tíz percig nem éreztem az ujjaimat, mikor a hóban letisztítottam a kezemről a mocskot. De ennyit a biztonság simán megért. Volt aki lábon állva, bottal akart itt átmenni, esett is akkorát, mint az ólajtó. Itt sajnos egy másik túrázó nagyon rosszul járt (a földön ülve ketten is segítettek neki, az akkori hírek szerint eltörte a karját), remélem azért komolyabb baja mégsem történt! A hátralévő távot problémamentesen, lazán tudtuk le, még épp világosban beérkezve a célba. Valahogy mi eltaláltuk, melyik asztalhoz kell sorba állni, de ha nem, szánk akkor is van, hogy megkérdezzük. Először átadtuk a füzetünket, majd a másik, szomszédos asztalnál kb. két perc múlva mondták a nevünket és átvettük a nyomtatott emléklapot+kitűzőt.

Szuper túra volt, bár nehezebben ment, mint előtte látatlanban gondoltam, de csak magamat okolhatom, hiszen ismeretlen útvonalnál erre mindig lehet és kell számítani (na meg valami edzés is elkelt volna...). A végén csodálkozva néztem a suliban kialakult helyzetet is, mert valóságos kirakodóvásár fogadott, meg persze hatalmas tömeg. De valahogy nekünk minden jól sikerült ezen a napon, még a kávéautomata sem tudott átverni, mert igaz hogy kifogyott belőle a pohár, de a magammal vitt tartalék kimentett. :-) Vettünk még ttúra naptárat, s meglepődve szemezgettük a rengeteg új rendezvényt. Végül ötösben indultunk haza. Otthon még egy meglepetés ért: rájöttem, hogy mégiscsak bekerültek az én fotóim is a „bibliába”, első átlapozás után ugyanis még nem bukkantam rá, ezért akkori morgolódó mondatomat is visszavonom. :-)

S még egy megjegyzés: a túrát végigjárva világos, hogy a 26-os táv egyáltalán nem gyerekeknek ajánlható „sétatáv”.

Legközelebb a kihagyhatatlan Börzsönyi Éjszakai túrára megyek.
Mindenkinek békés, szép napokat kívánva:

Zete

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESŐ


településen

HIRDETÉS

ELFOGADÓHELYEK

KIEMELT AJÁNLATAINK

Hegyilevegő Panzió
Emma Vendégház

PARTNER

Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplő tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítők engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum Google PageRank

Oldal tetejére