2017. március 23. csütörtök (12. hét) van, köszöntjük Emőke nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

A Mátra bércein 2005-ben

2005. április 09., szombat



Rosszul indult a szombati nap. Hajnalban arra ébredtem, hogy felváltva fáj illetve zsibbad el a derekam, emiatt már fél kettőtől nem sikerült aludni. A rendelt taxi viszont időben befutott, így 4 óra után kicsivel már a Stadion szálló előtt várakoztam, illetve a korai reggelit fogyasztottam a kimondottan kellemes időben. Befutott a busz, a már szép számmal várakozó túrázók hamar meg is töltötték. Útközben még egy kicsit folytattam az étkezést, majd zenét hallgattam, akárcsak a mellettem ülő fiatal srác. Ismerősöket nem láttam.


Fél hét után pár perccel tudtam rajtolni, nem is kellett sorban állni egy percet sem. Közben valaki alpári módon káromkodva hívta fel magára figyelmet, inkább ne tette volna...


Az első kilométerek a „bemelegedés” jegyében teltek; mire a Gazos-kőre felértem, már csaknem üzemi hőfokon pörgött a motor. Itt mindig megállok pár percre, most a fotózás sem maradt el. Csodálkozva néztem, hogy a számos túrázó közül, akik itt le- illetve visszaelőztek, senki nem állt meg, pedig ez a kilátópont nem akármilyen! Itt figyeltem fel először egy szőke leány/rövidnadrágos srác párosra, akikkel a túrán végig előzgettük egymást. Oroszlánvárhoz közelítve a lejtős részek okozták a legtöbb gondot a derekam miatt; olyan érzésem volt, mintha egy jókora kődarab lenne a helyén. A tájékozódással semmi gond nem volt, a szuper, legújabb Mátra-térképemet is csak azért vettem elő egyszer, hogy ne érintetlenül kerüljön haza.


2 óra 10 perc kellett az első ep. eléréséhez, ezzel meg voltam elégedve. Sajnos több helyen is hatalmas irtásokat láttam, amik nagyban rontották a táj amúgy pazar összképét. A Markazi-kapu után egyre többet fotóztam, végül a Kékesre 4 óra 20 perc alatt hatoltam fel. Rövid pihenő az étterem előtt, sajna pont egy jókora sort fogtam ki, így jócskán várni kellett a megszolgált sörre. Igazából eddig minden a terv szerint haladt, de a Kékes után már a műútra való leereszkedés közben éreztem, gondok lesznek: alig tudtam lefelé kocogni, szinte vártam már az emelkedő szakaszokat, amiket a derekam sokkal jobban bírt. Emiatt a hangulatom is jócskán visszaesett. A csór-hegyi „szuszogó” leküzdése után Vércverésig még egész jól ment, de utána kénytelen voltam egy nem tervezett pihenőt beiktatni a Galyára vezető végső kaptató előtt. Egyre kevesebbet fotóztam, tartottam az ezekből adódó időveszteségek miatt, pedig a hegység látványa nem lett kevésbé szép, mint eddig. Paradox módon mikor végre felmásztam a szállóhoz, egész jó állapotba kerültem. Akár bírtam volna tovább is egyből, de hát ezen a büfékkel bőven ellátott helyen egyszerűen muszáj ugye megállni. A kellemes napsütésben fürdőzve és a megszolgált kávét/sört fogyasztva a túra legkellemesebb perceit töltöttem itt.


A következő, Ágasvárg tartó szakaszra kemény menetet terveztem be, ami szerencsére sikerült is, csak a csúcsról való lebotorkálást viseltem nehezen – mint gondolom mindenki –, a derekam pedig csodák-csodájára rendbe jött. Ki érti ezt? Ágasvár csúcson már sokan panaszkodtak, hogy kicsúsznak a szintidőből, de azért mindenki folytatni akarta. Arra számítottam, hogy még legalább Mátrakeresztesig kitart a lendület, de máshogy történt: a piros kereszt irtó meredek ereszkedője annyira kiütött, hogy utána a patak mentén először csak vánszorogni tudtam, csak a falu előtt jöttem némileg helyre. Itt még volt pontosan 3 óra 7 percem a szintidőből. Ez még rendben is lett volna: ha bírtam volna a Nyikom-nyeregig tartó kaptatókkal zsúfolt szakaszt, de nem! Háromszori nem tervezett megálló jött össze ezen a relatíve rövid részen. Egyre rosszabb lett a hangulatom; fogalmam sem volt, mit tudok kihozni magamból a hátralévő részen. Az motoszkált csak a fejemben, hogy nem szabad elcsüggedni, hanem erőltetni kell magam, amíg tudom, mert sosem lehet tudni, pontosan mit is fogok bírni, mi következik még... Az utolsó pontnál (ami így utólag nem pontosan a Muzsla-csúcson, hanem az Ólom-tetőn tanyázott) még 1 óra 40 percem volt hátra. Ezekre a kilométerekre sokáig nem fogok szívesen visszagondolni, főleg nem a patakmeder előtti köves, kegyetlenül rossz részre. Még a falu előtti síkon is futottam, így végül 12:44 alatt értem be. Átvettem a díjat, majd lerogytam egy padra a suli kertjében, és tíz percig nem is mozdultam. Ilyen fáradt még 100 km után sem voltam, mint most. Jövőre TÉNYLEG edzeni/felkészülni kellene a Mátrabérc előtt. Most nem sikerült. Remélem, megúszom.



Zete

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESŐ


településen

HIRDETÉS

Szállás AJÁNLATAINK

KIEMELT AJÁNLATAINK

Hegyilevegő Panzió
3Patak Panzió
Emma Vendégház

PARTNER

Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplő tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítők engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum Google PageRank

Oldal tetejére