2017. október 22. vasárnap (42. hét) van, köszöntjük Előd nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Túra a Nyugati-Mátraalján

2001. június 16., szombat

Alig vártuk, hogy megkezdődjön a nyári szünet, az első hétvégére máris egy hívogató programot, egy mátrai kirándulást szerveztünk. Péntek délután érkeztünk Gyöngyösre, a Mátra kapujába. Ideális, színvonalas szállást sikerült lefoglalnunk a városközpontban lévő Kolping Házban. Este a Fő téren jó hangulatú rendezvényen szórakozhattunk, melynek keretében a Republic együttes is koncertet adott - mindannyiunk örömére. A zenés összejövetel után a büfében falatoztunk, majd lassan nyugovóra tértünk, hogy - már amennyire lehet - pihenten induljunk a holnapi túrára.
Reggel kissé fáradtan ébredtünk, és ásítozva szálltunk fel a buszra, de mire elértük Szurdokpüspökit, nyoma sem volt az álmosságunknak. Néhányunknak ez volt az első komolyabb barangolása a természetben, így minden újra és szépre fogékonyak voltunk. Sok, számunkra ismeretlen növénnyel (pl. erdei nenyúljhozzámmal), valamint nagy bogarakkal is találkoztunk, de a túra végére egészen megszoktuk, hogy egy-egy növény néha megkaristolja lábunkat. Utunk első néhány kilométerét a Diós-patak völgyében, erdei kocsiúton tettük meg. Ez talán kevésbé változatos rész volt, viszont itt még nem kellett annyira figyelnünk, hogy hova lépünk, ezért zavartalanabbul szemlélhettük a nyári erdő szépségeit. Miután átvágtunk a Tilalmas-tető gerincén, leereszkedtünk a Zám-patak völgyébe, aztán felkapaszkodtunk a János vára hegyoldalába. Ez igen meredek emelkedő volt, így nem csoda, hogy jólesett egy kicsit ejtőzni a napsütötte sziklákon, amíg mellettünk árvalányhaj-szőnyegtől díszlett a táj. Innen lankásabb, kissé hullámos úton, rétek között kanyarogva értünk a Pusakporos-kúthoz.
A csordogáló patak mellett elheveredtünk a méretes fűben, elfogyasztottuk elemózsiánkat, frissítőként pedig kénes vízzel töltöttük meg kulacsainkat. Azt mondják, ettől a víztől az ember erőre kap - ráadásul még az íze sem volt olyan rossz, mint ahogy azt hírből hallani. Egy csöppnyi réten lustálkodtunk, körülöttünk óriási bástyákként tornyosultak a Nyugati-Mátra gerincének csúcsai (Muzsla, Nagy-Koncsúr, Horka-tető). A pihenő után a Mész-pest platójára kaptattunk, ahol elég nehezen, rövid ideig négykézláb mászva a szúrós bokrok között találtuk meg utunk folytatását. A Havas gömbölyded csúcsát nyugatról kerültük meg, míg az Acéloshoz jutottunk, majd a patai Várhegyen gyönyörködtünk a kilátásban. Az idevezető utolsó néhány száz métert olyan úton tettük meg, mintha csak a "Gladiátor" szereplői lennénk. (Derékig érő, széltől hajladozó fűben, melyből kikandikálva zöldellő hegytetők kápráztak, előttünk pedig a várromra kitűzött címeres zászló idézte a múltat.) A várfokról letekintve a híres patai templomot, régi-egyszerű házakat, kanyargós utcákat láttunk, majd hamarosan már ezeken sétáltunk. Túránk itt, Gyöngyöspatán ért véget, a kocsmában felfrissítettük magunkat, aztán buszra szállva hazautaztunk.
Kirándulásunk minden egyes mozzanata emlékezetes marad, és reméljük mihamarabb visszatérhetünk e festői tájra...
2001. június 16.
Farkas Ágnes (egy kecskeméti diáklány)

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESŐ


településen

HIRDETÉS

Szállás AJÁNLATAINK

KIEMELT AJÁNLATUNK

PARTNER

Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplő tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítők engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum Google PageRank

Oldal tetejére